Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-98. A pénzügyi bizottság jelentése "a közadók kezeléséről" szóló 81. számú törvényjavaslat tárgyában

220 98. szám. szünteti, illetőleg a két végrehajtási eljárást egyesíti és az eljárást is egyszerűsíti. A közigazgatósági hatóságok és hivatalok közül végrehajtási jogköre a javaslat szerint kizárólag a községi elöljáróságnak, illetve városi adóhivatalnak lesz, vagyis a jövőben sem az állampénztár, sem a rendőrkapitányság, sem a munkásbiztosítópénztár, sem az egyházközség köztartozások behajtásával nem foglalkozhatik, sőt megszűnik a székesfővárosi adófelügyelő behajtási osztálya is. Ezen eljárás mellett a bírói végrehajtások, valamint a közigazgatási végrehajtások között az összhang biztosítható lesz és azok a visszaélések, amelyek eddig a különféle végrehajtható hatóságoknak egymással szemben való kijátszásával, napirenden voltak, meg fognak szűnni. A végrehajtási eljárást illetően a javaslat eltérően az 1909. évi XI. t.-cikktől — a bírói végrehajtási eljárásra vonatkozó szabályokra való hivatkozás helyett, az egész végrehajtási eljárást — ideértve a foglalás alól való mentességeket is — önállóan a közadók különleges jellegének figyelembe vétele mellett szabályozza és felöleli mindazt, amit a végrehajtó közegnek à közadók behajtásánál tudnia kell. A törvényjavaslat a dolog természeténél fogva a régi adókezelési törvények nagyon sok rendelkezését változatlanul veszi át. A javaslat azonban e tekintetben is súlyt helyez arra, hogy a más törvényekre és törvényszakaszokra való hivatkozások mindenütt lehetőleg kerültessenek, másrészt pedig a javaslat csakis azokat a rendelkezéseket veszi át, amelyek természetüknél fogva a közadók kezeléséről szóló törvénybe valók. Rátérve már most a javaslatnak a bizottság által eszközölt módosításaira, mindenekelőtt kiemelendőnek tartja a bizottság, hogy a javaslat számos szakaszán lényeget nem érintő stiláris módosításokat tett, amelyeket tekintettel éppen nem lényeges voltukra, e helyütt ismertetni feleslegesnek tart, Ezzel szemben eszközölt a bizottság egy-két oly módosítást is, melyeket megemlítendőknek tart. így a 4. §. első bekezdésének b) pontjában a tanúkihallgatás feltételéül külön kikötötte, hogy az csak akkor lehetséges eskü alatti kihallgatása formájában, ha a tanú megesketését a polgári peres eljárás szabályai nem zárják ki. Az 5. §. ötödik bekezdésében kimondta a bizottság, hogy a megjelenési kötelezettség folytán kiszabható bírság szabadságvesztésre át nem változtatható. A 6. §-ban új nyolcadik bekezdése vett fel a bizottság, kimondván, hogy a könyvvizsgálatot és a helyszíni szemle adatait hivatali titoknak kell tekinteni. Az ugyancsak új 12. bekezdésben pedig kimondatott, hogy a tanuk és szakértők által elkövetett hamis tanuzást a Btk. rendelkezései szerint kell büntetni. A 9. és 11. §-t a bizottság akként szövegezte át, hogy a koronákra való kikerekítés 50 filléren aluli összegnél is megtörténjék és pedig felfelé. A 9. szakasz 2. bekezdésében foglaltakat pedig az új 103. §, első bekezdésébe vette fel ugyancsak a felfelé való kikerekítés imént említett elvének szemmel tartásával. A végrehajtási eljárásra vonatkozó V. fejezetben is tett némi változtatásokat a bizottság. így a 39. §„ második bekezdése esetén, vagyis midőn a foglalás letiltási rendelvény útján történik, kimondta a végrehajtást szenvedő haladéktalan kiértesítésének kötelezettségét. A 44. §. 12. pontjában a kisiparosok és kézművesek le nem foglalható anyagkészletének értékét a bizottság 25.000 koronáról IC0.000 koronára emelte fel, megjegyezvén azonban már itt, hogy az új 103. §-ban a bizottság egy második bekezdést vett fel, melyben felhatalmazás adatik a pénzügyminiszternek, hogy az érték-