Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.
Irományszámok - 1922-93. Törvényjavaslat az állatforgalmi szavatosságról
190 , 93. szám. szabályozás ugyanis visszaélésekre nyújthatna alkalma, annak folytán, bogy élelmes kupecek e rendelkezést a kevésbé tapasztalt kisgazda közönség hátrányára oly módon játszanák ki; hogy hibában szenvedő és épp ezért általuk olcsó áron megvett állatokat drágán adnák tovább minden kötelezettség kizárásával arra az esetre, ha az állat a törvényben megszabott rövid időn s pl. 8 napon belül nem hull el. A javaslat, amely nem korlátozza a törvényes szavatosságot, a főhibák közé nem tartozó hibák tekintetében ily rövid időre egyfelől inkább simul az eddigi joggyakorlat által követett ahhoz az elvhez, amely az eladót általában minden lényeges, vagyis szavatossági hibádnak minősíthető hiányért felelőssé tette, másfelől pedig összhangban áll az oszti'ák jognak ma érvényben álló szabályaival is. A 3. §-ban említett rendelkezések, amelyek míg a főhibák tekintetében törvényes vélelmet: állapítanak meg, addig a törvényes szavatossági hibák tekintetében ily vélelem mellőzésével a vevőre hárítják annak a bizonyítását, hogy a hiba már az átadáskor megvolt, ugyancsak folyományai a javaslat által elfogadott s már az indokolás általános részében jellemzett szavatossági rendszernek. A főhibákra megállapított vélelemmel kapcsolatban szükséges volt a vevőnek értesítési kötelezettségét megállapítani s ezt közelebbről szabályozni. Ha ugyanis a törvény a főhibák tekintetében a vevő javára vélelmet állít fel, s azzal szemben az eladót kötelezi annak bizonyítására, hogy a hiba az átadás után keletkezett, gondoskodnia kellett arról is, hogy az eladónak ez a bizonyítás lehetővé is tétessék. Vagy arra kell tehát kötelezni a vevőt, hogy rövid záros határidő alatt állatorvosi vizsgálat útján állapíttassa meg a hibát (mint ezt a francia és egyéb más állatszavatossági törvény teszi) vagy legalább azt kell megszabni, hogy a vevő a hibáról értesíteni köteles az eladót. Minthogy általában a vevő szempontjából az értesítés az enyhébb e kötelezettségek közül, a javaslat a német polgári törvénykönyvet (485. §.} követve a vevő terhére az értesítési kötelezettséget állapítja meg anélkül azonban, hogy elzárná őt attól, bogy a hibát hatósági állatorvosi vizsgálat útján maga állapítsa meg. Ehhez képest a vevő a vélelem kedvezményében csak akkor részesül, ha a javaslatban megszabott értesítést vagy egyéb cselekményeket teljesít. Minthogy a bajt az esetek túlnyomó többségében csak a vélelmi időszak végén szokták felismerni, a javaslat az értesítést a vélelmi időszakkal hozza kapcsolatba, úgy hogy az értesítést legkésőbb a vélelmi időszak lejártától számított három nap alatt kell teljesíteni, ami azért méltányos, mert a baj esetleg csak a vélelmi időszak utolsó pillanatában mutatkozhatik. A vevő nem köteles tehát a hibáról annak felfedezése után nyomban értesíteni az eladót, ami viszont gyakorlati szempontból, t. i a perek megelőzése céljából mutatkozik helyesnek, minthogy annak a megállapítása, hogy a revő mikor ismerte fel a szavatossági hibát, legtöbbször hosszadalmas bizonyítási eljárást tenne szükségessé, sok esetben pedig lehetetlen lenne. Másként áll a dolog, ha az állat még a vélelmi időszak eltelte előtt elhull vagy levágják. Ebben az esetben ugyanis a baj boncolás útján azonnal megállapítható, másrészt az értesítés késleltetése az eladót megfosztaná az ellenbizonyítás lehetőségétől. Ily esetben tehát a javaslat nem engedi meg a vevőnek, hogy az értesítést a vélelmi időszak lejártáig elhalaszthassa, hanem megköveteli, hogy az eladót már az állat elhullásától vagy leölésétől számított három nap alatt értesítse.
