Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-93. Törvényjavaslat az állatforgalmi szavatosságról

93. szám. 191 Az értesítéssel* célzott jogfen tartáshoz az eladó távollétében elegendő, lia a vevő az értesítést részére elküldi, vagy a községi elöljáróságnak bejelenti, mely utóbbi esetben természetesen a községi elöljáróságnak lesz majd kötelessége az értesítésnek az eladóhoz juttatásáról gondoskodni Az értesítő irat elvesztésének vagy késedelmes érkezésének a veszélyét az eladó viseli. A dolog természetének felel meg a 3. §. 3. bekezdése, amely az értesítéssel a jogfentartás szempontjából egyenlő hatályúnak nyilvánítja a keresetindítást, a perbehívást s az előzetes bizonyítási eljárás kérését. A vélelemnek az általános indokolásban kiemelt jelentőségéből következik, hogy, a vélelemmel szemben az előadónak joga van bizonyítani azt, hogy a vélelmi időszakon belüí jelentkezett hiba valóban csak az állat átadása után keletkezett. Annak a kérdésnek az eldöntésében, hogy a kellő időben értesítés elmulasztásának mi legyen a jogkövetkezménye, a javaslatot az a szempont vezette, hogy a szavatossági jog elvesztését fűzni ehhez a mulasztáshoz méltánytalan súlyos terhet s a mulasztással arányban nem álló jogkövetkezményt hárítana a tapasztalatlan vevőre, akivel járatlanságánál fogva könynyebben megeshetik, hogy az értesítést kellő időben elmulasztja Ezért elégségesnek találta a javaslat nem a szavatossági jognak, hanem csak a vélelemből folyó előnynek elvesztését állapítani meg, kivéve ha az eladó a hibát a vevő előtt csalárdul elhallgatta. Sőt ebben az esetben a javaslat az eladót nemcsak a főhibák s nem is csak 2. §. 2. pontja alá eső törvényes szavatossági hibák miatt teszi felelőssé, hanem egyéb hibák miatt is, még pedig nemcsak akkor, ha a törvényes hat heti szavatossági időn belül következnek be, hanem akkor is, ha ezen az időn túl jelentkeznek. A javaslat ugyanis úgy találta, hogy bármennyire fontos érdek is a jogviták gyors elintézése, az erkölcsi szempontot mégsem lehet ennek alárendelni. Már pedig nemcsak a jogérzést, hanem az erkölcsöt is sértené, ha a törvénynek a szavatosságot korlátozó rendelkezésére az ilyen csalárd eladó is hivatkozhatnék. A törvényes szavatossági időt a javaslat az általános indokolásban említett szempontok figyelembe vételével hat hétben szabja meg. Tekintve -azt, hogy az eladó szavatossága az állat átadásának időpontjára vonatkozik, a hat heti szavatossági idő is a tényleges átadástól folyik, még pedig az általános jogelveknek megfelelően akként, hogy a tényleges átadás napja a hat heti időbe nem számíttatik be, hanem az idő csak az átadást követő nappal veszi kezdetét. (V. ö. Bsz. 866. §, 2. bek.) Miként a javaslatnak magára a szavatosság terjedelmére és előfeltételeire vonatkozó rendelkezései, épúgy a szavatosságnak törvényes ideje is a, felek rendelkezésével megváltoztatható, meghosszabbítható vagy megrövidíthető. Hogy a javaslat ehhez is írott szerződést kíván, nemcsak abban találja indokát, hogy a szóbeli megállapodás igazolása esetleg nehézségbe ütközhetnék, hanem abban a törekvésben is, hogy a gazdaközönség hátrányára a, szavatossági idő tekintetében vissza ne éljenek. 4—5. §. E §-ok az előbbi §-okban megállapított szavatosságot több irányban korlátozzák. Jólíehet a szavatosság nincs fogalmilag a »rejtett« hibára szorítva, az előadó a javaslat szerint nem szavatol oly hiba miatt, amelyet a vevő a