Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-93. Törvényjavaslat az állatforgalmi szavatosságról

93. szám. 189 2-3. §. E §-ok a javaslat által elfogadott szavatossági readszer alapelveit tartalmazzák. A főelv az, hogy miként az adásvételi ügyletből eredő kölcsönös jogok és kötelezettségek tekintetében elsősorban a felek akarata irányadó, azonképen az eladót az eladott állat hiba- vagy hiánymentessége tekintetében terhelő szavatosságot általában s annak terjedelmét és előfeltételeit is elsősorban a felek állapíthatják meg. A törvénynek az állatért való szavatosságot megállapító rendelkezései tehát szerződést pótló természetűek, nrert alkalmazásukra csak annyiban kerül sor, amennyiben a felek óryényesen másként nem állapodtak meg. A törvényes szavatosságot két irányban lehet szerződéssel módosítani: egyfelől ki lehet azt terjeszteni a 2. §-ban nem említett hibákra és hiányokra, másfelől ki lehet zárni vagy korlátolni a 2. ^,-ban fölsorolt szavatossági hibák tekintetében is. A szavatosság kizárásának lehetőségét kiváltképen a külföldre történő eladásokra tekintettel látszott szükségesnek biztosítani, annálfogva, hogy itt a belföldi, többnyire kisgazda eladónak nem állván módjában a külföldi vevőt a szavatossági idő tartama alatt kellőképen ellenőrizni, gyakran az ezen idő alatt a vevő hibájából előálló hibáknak is ő vallja kárát annak folytán, hogy a bizonyítás nehézsége miatt kétséges kimenetelű pert elkerülendő, inkább visszaveszi az állatot vagy visszatéríti a vételár egy részét. A felek szerződési szabadságának azonban kettős korlátot szab a javaslat, egy formait és egy anyagi természetűt. Az előbbi vonatkozik arra, hogy a szavatosságnak törvényben megszabott terjedelmét csak írott szerződéssel lehet módosítani, amit már az is indokol, hogy az ily ügyleteknél a felek egyike többnyire a forgalmi életben kevésbbé járatos egyének sorából kerül ki. A másik korlátozás abban a rendelkezésben van (15. §.), amelynek értelmében hatálytalan az eladó szavatosságát kizáró vagy korlátozó kikötés, ha -az eladó az állat hibáját a vevő előtt csalárdul elhallgatta. Csalárd elhallgatásról csak akkor lehet szó, ha az eladó nemcsak annyit tud, hogy az állat hibás, hanem tisztában van annak a jelentőségével is, amelyet egyfelől & közfelfogás a hibának tulajdonít, másfelől pedig, amellyel a hiba a vevő szempontjából bír, s ehhez képest azt is tudja, hogy a vevő nem kötné meg az ügyletet, ha a hibát ismerné. Ennélfogva nem lehet csalárd elhallgatást paár azon az alapon megállapítani, hogy az eladónak a forgalomban megkívánt általános gondossággal tudnia kellett a hiba fennállásáról ; csak a hibának megtévesztési szándékkal történt elhallgatása tekinthető csalárdnak. A javaslat a hibák természetéhez képest a törvényes szavatosságnak két faját különbözteti meg. Még pedig a főhibákért (ú. n. törvényes szavatossági főhiba) való szavatosságot és a főhibák sorába nem tartozó egyéb oly hibákért (ú. n. törvényes szavatossági hiba) való szavatosságot, amelyek az állat elhullását idézték elő, vagy amelyek folytán a leölt állat értékét egészen vagy legalább egynegyed résznél nagyobb mértékben elveszíti. Nem látszott helyesnek az eladó törvényes szavatosságát a főhibák sorába nem tartozó hibák tekintetében oly módon korlátolni — miként ezt a polgári törvénykönyv első tervezete is szándékolta, — hogy az eladó csak akkor szavatol, ha a hiba már egész rövid időn pl. 8 napon belül előidézte az állat elhullását vagy leölése esetében húsának hatósági elkobzását. Az ily