Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.
Irományszámok - 1922-93. Törvényjavaslat az állatforgalmi szavatosságról
93. szám. 185 döntő időben megvolt-e a hiba, addig a német rendszer értelmében a vevő bizonyítási kötelezettsége csak arra terjed, hogy a főhibák sorába tartozó valamely hiba a szavatossági időn belül tényleg mutatkozott az állaton. Ez a rendszer azonban nem érinti a vevőt akkor, ha az állat nem főhibában r hanem más betegségben betegszik meg és hull el. Ezekkel ellentétben a vegyes rendszer egyfelől igazságos, mert nem korlátozza az eladó szavatossági kötelezettségét csupán a főhibákra, másfelől kielégíti a jogbiztonság és a gyakorlati élet követelményeit is, mert leggyakrabban előforduló, leglényegesebb hibák (az úgynevezett főhibák) tekintetében törvényes vélelem felállításával megkönnyíti a vevő perbeli helyzetét. Ezek a szempontok voltak a javaslatra irányadók, amidőn az állatszavatosságot rendező említett rendszerek közül a vegyes rendszert fogadta el alapul, amely lényegileg mai bírói gyakorlatunkban is érvényesül, de ennek a rendszernek íent ismertetett alakját több irányban módosítja avégett, hogy a vevő és az eladó érdekét a lehetőséghez képest méltányosan kiegyenlítő megoldást létesítsen. Mindenekelőtt az eladó felelősségét a javaslat a főbibákon felül nem terjeszti ki valamennyi egyéb lényeges hibára, hanem csupán azokra, amelyek az állat elhullását és ezzel kapcsolatban vagy éneikül is értékének egészen vagy jelentékeny részben elveszését idézvén elő, nyilvánvaló veszteséget rónak a vevőre. Az eladóra a szavatosságnak ez a kiterjesztése nem súlyos teher, mert azok az esetek, amelyekben az állat — rövid szavatossági időn belül — nem főhibában elhull, ritkábbak s így ebből az okból ritkán fog az eladó szavatosságára sor kerülni. A vevő viszont, ha ily eset mégis előfordul, törvényes -vélelem nélkül is sikeresen fog az eladó ellen felléphetni, mert az elhullott állat belső szerv'ezetóből sokkal könnyebben lehet nemcsak a betegség tényleges fennállását, hanem azt is megállapítani, hogy a betegség mióta van az állatban, valamint arra is következtetni, hogy már a szavatosságra döntő időpontban is megvolt-e. A másik eltérés, amelyet a javaslat a vegyes rendszer ismertett alakjával szemben megállapítani szükségesnek vélt, vonatkozik egyfelől a szavatossági időre, vagyis arra az időre, amelyen belül jelentkezett hibáktól mentességért az eladó már a törvénynél fogva felel, másfelől az elévülési időre, amely a vevőnek avégett rendelkezésére álló időt jelenti, hogy a szavatossági időn belül jelentkezett hibából eredő jogait az eladó ellen bírói úton érvényesítse. A vegyes rendszer ugyanis a szavatosságot kiterjeszti a főhibák tekintetében is a vélelmi időszakon túl egészen az elévülési idő lejártáig s ezáltal az eladót felelőssé teszi a vélelmi időszakon túl felismert hibákért akkor, ha a vevő tudja bizonyítani, hogy a hiba már az átadás idejében megvolt. A vegyes rendszer értelmében tehát az eladó az elévülési időnek rendszerint szintén hat hónapban megállapított tartama folytán hat hónapig szavatol nemcsak a főhibák közé nem tartozó hibákért, hanem a főhibákért is. Ez a hosszú szavatossági idő az állatforgalom érdekeinek, különösen pedig Magyarország gazdasági viszonyainak nem felel meg; ilyen hosszú időn át nem lehet az eladó felelősségét függőben tartani, hanem rövidebb szavatossági időt szükséges megállapítani, még pedig nem csupán a főhibákra vonatkozóan, hanem az ezek körén kívül eső ama súlyosabb hibák tekintetében is, amelyekre a javaslat a törvényes szavatosságot szintén megállapítja. Ezt az egységes szavatossági időt a javaslat a szakkörök véleményére támaszkodva, az állat átadásától számított hat hétben véli megállapítandónak, ami megfelel különösen a német polgári törvénykönyv, valaAz 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. III. kötet. 24
