Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.
Irományszámok - 1922-93. Törvényjavaslat az állatforgalmi szavatosságról
186 93. szám. mint az osztrák polgári törvénykönyv, illetőleg az ezt módosító harmadik résznovella álláspontjának is. Az említett szempont irányadó az elévülési időre, vagyis arra az időre is, amely a vevőnek nyitva áll avégett, hogy a szavatossági időn belül jelentkezett hibából folyólag a törvényben biztosított jogait az eladó ellen bíróilag érvényesíthesse. Ez az idő tehát szintén nem lehet túlságos hosszú; bár nem helyes az sem, hogy az elévülési idő a szavatossági idővel egyenlő hosszú legyen, (mint az osztrák jogban). Lehetséges ugyanis, hogy a vevő a szavatossági hibát — legyen az akár szavatossági főhiba, akár egyéb törvényes szavatossági hiba — csak a szavatossági idő utolsó napján ismeri fel ; ily esetben egyfelől méltánytalan lenne őt a szavatosságon alapuló követelésétől csupán azért elütni, mert nem állott módjában bíróilag azt érvényesíteni, másfelől az ilyen szabályozás azért sem lenne célszerű, mert a felek barátságos úton is megegyezhetnek és a pert elkerülik akkor, ha a vevőnek a szavatossági idő eltelte után is van még bizonyos idő rendelkezésére a végett, hogy az ügyet bírói útra terelje. Helyesebb tehát az oly szabályozás, amelyet a német polgári törvénykönyv köve't, amely az elévülési időt a szavatossági időnél valamivel hosszabb tartamban szabja meg; sokkal hosszabb tartam azonban nem célszerű, mert elhúzná a felmerült viták gyors elintézését s így ismét jogbizonytalanságra vezetne. Különösen ez a szempont indította a javaslatot arra, hogy a német polgári törvénykönyvvel szemben, amely a szavatossági idő eltelte után további hat heti elévülési időt enged, jóval rövidebb, az egységes szavatossági idő elteltétől számítandó 15 napos elévülési időt állapított meg (16. §.), úgy hogy a bírói érvényesíthetőség ideje minden törvényes szavatossági hibára vonatkozóan egységes nyolc heti időtartam az állat átadásától. Mindezek szerint a rövid szavatossági időt megállapító korlátolt vegyes rendszer az, amelyet a javaslat elfogadott. E rendszer egyesíti a római és a német jogi rendszerek előnyeit, de egyszersmind a lehetőség szerint kiküszöböli az azok gyakorlati alkalmazásával járó hátrányokat. Említést érdemel az is, hogy a javaslat az általa alapul vett rendszernek kellő ruganyosságot is biztosít azzal, hogy a német polgári törvénykönyvhöz és az idézett osztrák novellához hasonlóan minisztériumi rendeletre utalja egyfelől a főhibáknak, másfelől annak a megállapítását is, hogy mennyiben áll az a vélelem, hogy a betegség vagy hiba az állatban már az átadáskor megvolt, abban az esetben, ha az eladott (cserébe adott) állaton a tényleges átadástól számított bizonyos határidőn belül valamely főhibának minősített betegség mutatkozik. Ez azért indokolt, mert mind a főhibáknak, mind a reájuk vonatkozó vélelmi időszaknak egyfelől a gyakorlati élet követelményeihez, másfelől az állatorvosi tudomány időnkinti állásához képest módosulniuk kell, aminek a jogszolgáltatásban kellő időben érvényre juttatása kevésbbé lenne biztosítva, ha a kérdés részleteinek szabályozása is a törvényhozás útj ara tartoznék. A szabályozásnak a javaslatban elfogadott rendszere összhangban van a magyar bírói gyakorlattal, amely az eladó szavatosságát általában minden lényeges hibára megállapítja (v. ö. budapesti Táblának 1918. évi május hó 11. napján 13. P. 1.071/1918. sz. alatt kelt ítéletét, Magánjogi Döntvénytár XII. 244. I.), másfelől a mai osztrák joggal is, amely a korábbi hat havi elévülési időt szintén hat hétben állapította meg. Ez az összhang a két ország között a jövőben is előreláthatóan élénk állatkereskedést lényegesen megkönnyíti.
