Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-93. Törvényjavaslat az állatforgalmi szavatosságról

e • I \ 182 93. szám. Melléklet a 93. számú irományhoz. Indokolás „az állatforgalmi szavatosságról" szóló törvényjavaslathoz. i. Általános indokolás. Azok az általános jogszabályok, amelyek az eladónak az eladott dolog (árú) hiányaiért való feleiősségét megállapítják, nem alkalmazhatók minden tekintetben azokra a jogügyletekre, amelyek élő állatok forgalmát bonyolítják le. Annak folytán ugyanis, hogy az élő állat szervezete folytonos változásnak, átalakulásnak van kitéve s hogy az állat rövid időn belül is oly betegségbe eshetik, amely értékét átmenetileg vagy éppen állandóan lényegesen csökkenti, sőt az állat kimúlására is vezethet, az említett ügyletek tekintetében nem lehet az eladó szavatosságát csupán az ügylet megkötésének, illetőleg az állat átadásának időpontjára korlátozni, hanem ki kell terjeszteni a felelősséget a nem ritkán előforduló azokra az esetekre is, amidőn az átadáskor még teljesen egészségesnek látszó állaton csak bizonyos idő elteltével utóbb mutatkoznak oly betegség tünetei, amelynek csírái át az állat már az átadáskor magában hordta ugyan, de amelyet e kezdőszakban felismerni még nem lehetett. A szavatossági kötelezettségnek ily kiterjesztése hiányában a vevőt, tőle nem függő körülmények folytán, esetleg súlyos károsodás érné. Az eladó szavatossága szempontjából tehát különösen fontos az a kérdés,, vájjon a betegség az ügylet megkötése idejében már meg volt-e az állatban. Erre a kérdésre megnyugtató feleletet csak az állatorvosi tudomány adhatna, mely ha erre képes lenne, az élő állatért való szavatosság kérdése külön szabályozásra nem szorulna. Minthogy azonban ez ma még nem lehetséges, egyrészt az igazság érvényre juttatása, másrészt a jogviták gyors elintézésének biztosítása érdekében szükséges az eladott vagy cserébe adott állatértvaló szavatosság kérdését az általános elvektől több tekintetben eltérő szabályokkal rendezői. Az élő állátért való felelősség kérdését a legtöbb külföldi törvényhozás is külön szabályozta. Azok közül az államok közül, amelyekkel Magyar-