Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.
Irományszámok - 1922-92. Törvényjavaslat az éjjeli munkának egyes iparokban való eltiltásáról
92. szám. 173 Ide tartoznak az állami, közforgalmi; közbiztonsági vagy közegészségi érdekből halaszthatatlanul végzendő munkák, továbbá azok a munkák is, amelyeknek éjjeli időben elvégzésétől függ az, hogy a tulaj donkép eni termelő munka nappal a kellő időben megindítható legyen. Ezeknek a munkáknak éjjel végzését természetesen továbbra is feltétlenül biztosítani kell s ezek tekintetében éjjeli tilalom megállapítására gondolni sem lehet. Egészen más a helyzet azoknál az ipari munkáknál, amelyeknek éjjeli végzése nem múlhatatlanul szükséges, amelyeket az iparos csak előnyösebb versenylehetőségek elérése céljából esetleg más önző érdekből végeztet éjjel. Ezeknél a munkáknál igen nyomós közszempontok szólnak amellett, hogy éjjeli időben végzésük eltiltassék. Minthogy erre az érvényben levő törvényű rendelkezések nem nyújtanak lehetőséget, a kérdést külön törvény útján kell megoldani. Ezt a célt kívánja szolgálni a jelen törvényjavaslat. Ami a kérdés megoldásának mikéntjét illeti, az ipari érdekeltség némely körei részéről javasolt azt a módozatot, hogy a törvény maga taxatíve sorolja fel, hogy mely munkák végezhetők éjjeli időben, mellőznöm kellett,, mert bármilyen körültekintéssel és gonddal történnék is ez a felsorolás, azt az ipari gazdasági élet örökös változása, fejlődése rövidesen túlhaladná s a felsorolás előbb-utóbb oly megkötöttséget jelentene, amelyet fentartani többé nem lehetne. Az ilykép alkotott törvényt tehát folyton módosítani kellene, ez azonban semmi esetre sem felelne meg az élet igényeinek, mert a törvénymódosítás hosszabb időt igényel, e ' részben pedig gyors rendelkezésekre^van szükség, amelyek kellő időre csak rendelettel adhatók ki. Igaz ugyan, hogy amennyiben az alkotandó törvény állapítaná meg, hogy mely munkák végezhetők éjjeli időben, az ebben a kérdésben nagyobb állandóságot jelentene s az említett ipari körök épen ezt tartanák magukra nézve kívánatosnak, mert úgy vélik, hogy ebben az esetben nem kellene attól tartamok, hogy az éjjeli munka végzésének lehetősége tekintetében rövidesen változás állhat be. Erre azonban azt jegyezhetem meg, hogy amennyiben valamely munkának éjjeli időben végzése indokolt, azt feltétlenül lehetővé kell tenni s az iparosoknak annál kevésbbé kell attól tartaniok, hogy a megadott lehetőséget újabb rendelet rövidesen indokolatlanul meg fogja szüntetni, mert a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy a vonatkozó rendelkezések az érdekelt tényezők meghallgatása után adassanak ki. Az tehát, hogy az élet igényei ezeknél a rendelkezéseknél figyelembe vétessenek, kellőképen biztosítva van. Felmerült az a kérdés is, melyik megoldás helyesebb az-e, ha az alkotandó törvény az ipari üzemekben az éjjeli munkát általában eltiltja s a kivételeknek rendelettel megállapítására ad felhatalmazást, avagy az, ha az alkotandó törvény ilyen általános tiltó rendelkezést nem állapít meg, hanem csak erre ad felhatalmazást, hogy bizonyos munkáknak éjjeli időben végzése legyen eltiltható. Erre a kérdésre megjegyzem, hogy gyakorlati szempontokból az utóbb említett megoldást tartom megfelelőbbnek. Az első helyen említett megoldás esetében ugyanis az összes iparágakat sorra kellene venni, mindazokat a munkákat kimerítően és pontosan fel kellene sorolni, amelyeknek éjjeli időben végzését feltétlenül meg kell engedni. Ennek a felsorolásnak elkészítése pedig nemcsak az iparosok sokféleségénél fogva, hanem azért is, mert e Tészben nem elegendő általános kritériumokra támaszkodni, hanem az üzemek
