Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.
Irományszámok - 1922-92. Törvényjavaslat az éjjeli munkának egyes iparokban való eltiltásáról
174 92. szám. sajátszerű berendezését, fekvését, gazdasági helyzetét stb. is figyelembe kellenevenni, rendkívüli bonyolult feladat lenne. Ezzel szemben a második helyen említett megoldásnál olyképen fog alakulni a helyzet, hogy iparáganként merülnek majd fel az érdekeltek részéről kifogások amiatt, hogy az iparban indokolatlanul éjjel végeznek munkát. Ezeknek a kifogásoknak iparonkinti elbírálása alapján lesznek azután a tiltó rendelkezések egymást követően kiadhatók s az egész kérdés lépésről-lépésre menve lesz minden rázkódtatás nélkül rendezhető. A törvényjavaslat csak a felmerült és kétségkívül indokolt panaszok megszüntetésére kíván a fenforgó lehetőségek keretében módot nyújtani anélkül, hogy a munkaidő problémáját egyéb vonatkozásokban érintené. Nem gondol a törvényjavaslat az éjjeli munka tekintetében oly mélyrehatóbb reformokra sem, amelyek a meglevő üzemi berendezések lényeges átalakítását, új gépek beszerzését tennék szükségessé, mert hiszen a gazdasági élet mostani rendkívül súlyos helyzetében ilyen követelményeket támasztani egyáltalán nem lehet. A törvényjavaslat a már jelzett célszerűségi okoknál fogva a kérdés megoldásának csupán kereteit állapítja meg, magát a tulaj don kép eni szabályozást a rendeleti útra hagyja. Az említett kereteket a törvényjavaslat olyképen állapítja meg, hogy azok a rendeleti szabályozásnak határozott irányt adnak. A törvényj avas lat 1. §-ának első bekezdése előírja, hogy az esti 8 órától reggeli 6 óráig terjedő időben (ezt az időt kell a törvényjavaslat rendelkezései szempontjából éjjeli időnek tekinteni) a munka végzése az 1884. évi XVII. törvénycikk alá tartozó olyan foglalkozási ágakban tiltható el rendelettel, amelyeknél az üzem természete, valamely általános jelentőségű gazdasági érdek, vagy a közérdek az említett időben a munka végzését nem teszi múlhatatlanul szükségessé. A törvényjavaslat ezzel egyszersmind körülhatárolja azoknak a munkáknak a körét is, amelyeknek éjjeli időben végzését nem lehet eltiltani. Ebbe a körbe tartoznak mindazok a munkák, amelyeket fentebb közelebbről is részleteztem. Ezeknek a munkáknak közelebbi körülírása a törvény szövegében nem igen lehetséges, de nem is szükséges, mert a törvény célzata kellő határozottsággal jut kifejezésre. A törvényjavaslat 1. §-ának második bekezdése magukkal az éjjeli munkát tiltó rendelkezésekkel szemben állapít meg bizonyos követelményeket, amelyeket közszempontokból feltétlenül érvényesíteni kell. Az egyik követelmény, hogy a tiltó rendelkezések ne érintsék egy-egy foglalkozási ágon belül a versenyviszonyok egyenlőségét, azaz hogy egy-egy foglakozási ágon belül minden vállalattal szemben azonos tartalmú tiltó rendelkezések nyerjenek alkalmazást. A másik követelmény, hogy a tiltó rendelkezések ne tegyék lehetetlenné kivételes vagy időnként visszatérő szükségletek kielégítését. Ilyen kivételes szükséglet merülhet fel például annak következtében, hogy valamely városban ünnepélyes alkalomból kifolyóan nagyszámú idegen tartózkodik, akiknek ellátása érdekében bizonyos iparokban az éjjeli munkát kivételesen lehetővé kell tenni. A harmadik követelmény, hogy a tiltó rendelkezések ne zárják ki az erőhatalom következményeinek megszüntetését, valamely fenyegető veszélynek elhárítását, avagy a nyers anyagoknak, egész vagy félgyártmányoknak romlástól megóvása érdekében elkerülhetetlenül szükséges munkáknak végzését. Mindezek a követelmények önként értetődők s azokat feltótlenül érvényesíteni kell. A törvényjavaslat 2. §-a annak biztosítása érdekében, hogy az 1. §.
