Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-91. Törvényjavaslat a mérnöki rendtartásról

• 150 91. szám. nak felhatalmazást, hogy az olyan mérnöki munkák végzését, amelyere nézve azt közbiztonsági vagy egyéb közérdekű szempontok indokolttá teszik, a mérnöki kamara meghallgatása után, rendeletileg a mérnöki kamara tagjainak fenntarthassa (3. §,) Ez a megoldás módot ad arra, hogy a mérnöki foglalkozás anyagi jogi szabályai éppen a mérnöki kamara közreműködésével fokozatosan s a közérdek minden sérelme nélkül az élet igényeihez simulva s azokból leszármaztatva, nem törvényileg, hanem a könnyebben alkalmazkodó rendeleti formában állapíttassanak meg. A törvényjavaslat 3. §-a ezenkívül kifejezetten kiveszi a kamara fenhatósága alól azokat a mérnöki munkákat, amelyeket köz- és mgánalkalmazásban lévő mérnök alkalmazója részére végez, s a magánvállalat által harmadik személyek részére végzett mérnöki munkákat is csak akkor vonja a kamara fenhatósága alá, ha azok a miniszteri rendelettel a kamara tagjai részére fenntartott munkák közé tartoznak. Ezek az intézkedések alkalmasak arra, hogy a korábbi javaslatokkal szemben egyes érdekeltek részéről támasztott aggályokat teljesen eloszlassák, s hogy ez sikerült is, annak meggyőző bizonyitékául utalhatok a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége hivatalos lapjának, a „Magyar Gyáriparinak 1918. évi október hó 16-i (VIII. évi.) 20. számában e tárgyra vonatkozóan megjelent közleményekre, amelyek megállapítják, hogy a szövetség képviselőinek bevonásával megtartott bizottsági tárgyalások során a kontroverz kérdések egyetértő megoldást nyertek. A gyakorlat kérdését szabályozó 3. §. további intézkedései közül a tiszviselőmérnökök gyakorlatára vonatkozó intézkedések indokolását, amely intézkedések e tisztviselőknek a kamarához való viszonyát is meghatározzák, alább a kamaráról szóló fejezet tartalmazza; a 3. §-nak a gyakorlatra vonatkozó egyéb intézkedéseit pedig a részletes indokolás ismerteti és világítja meg; e helyütt még, annak igazolására, hogy a tervezett rendelkezések senkit sem fosztanak meg az őt megillető munkakörétől, meg csa k azt kívánom felemlíteni, hogy amennyiben a törvény életbelépte előtt valamely ű. n. gyakorlati mérnök eredményesen fogkükozott volna olyan mérnöki munkákkal, amelyek a kiadandó miniszteii rendelet szerint csak kamaratag által" végezhetők, ezen eredményes munkásságának és mérnöki ismereteinek igazolása alapján a törvényjavaslat 70. §-a alapján ő a kamarába szintén bekerülhet; ha ellenben ilyen munkákkal nem foglalkozott, akkor a miniszteri rendelettel megállapítandó korlátozás egyáltalán nem érinti az ő eddigi tevékenységi körét, sem pedig azoknak az érdekeit, akik az ő munkásságát addig is igénybe vették. Fölvethető még ezek után az a kérdés, hogy az ekként a kamara-tagok részére fenn nem tartott tervezési munkakörben netán felmerülő vitás kérdések elintézése a jövőben mily szabályok után igazodjék. A jelen törvényjavaslat ezt a kérdést tételes intézkedésekkel nyilván nem oldja meg, hiszen a javaslat koncepciójának egyik sarkalatos pontja, hogy ebben a szabadon hagyott munkakörben a múlthoz képest változtatásokat nem kíván tenni, minthogy azonban ebben a szabadon hagyott munkakörben a kamara tagjai is működhetnek és működni fognak, igen valószínű, hogy ez a körülmény bizonyos mértékig erre a-szabadon hagyott munkakörre is, bizonyos szokások kifejlődése útján szabályozóiag fog hatni; ami a közérdek szempontjából szintén csak kívánatos lehet. 4. Mérnöki kémara. A mérnöki címviselésre és a mérnöki gyakorlatra vonatkozó intézkedések csak úgy vihetők át az életbe, ha gondoskodás történik oly orgánumról, amely ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtását részben teljesíti, részben pedig figyelemmel kiséri. A korábbi e tárgyú intézkedéseknek, amint azt fönnebb már említettem, éppen azért nem volt foganatja, mert ily orgánumról mindez ideig gondoskodás nem történt.