Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-91. Törvényjavaslat a mérnöki rendtartásról

148 91. szám. törvény által szabályozott jogviszonyok szempontjából döntő momentumnak nem tekinti. E felfogásban a világért sem az építészet művészi elemeinek lekicsinylése rejlik, hiszen nyilvánvaló, hogy a főiskolai képzettséggel rendelkező építészek közül is az az élet szabad versenyében egyébként egyenlő előfeltételek mellett az fogja a nagyobb sikereket aratni, a kinek alkotásaiban a művészi elem értékesebb. E felfogás csupán annak az immár építészeink nagy része által is elismert igazságnak kíván érvényt szerezni, hogy a címvédelem a szakma fölött egyetemes áttekintést nyújtó magasabb színvonal számára van hivatva a fémjelzést megadni s ezzel kapcsolatban a kamara által nyújtható presztízs és esetleges egyéb előnyök is a főiskolai képzettségen alapuló munkásság közgazdasági szempontból való nagyobb éitékúségét illetik meg, e szempontokból pedig az építészi képzettség és foglalkozás éppen úgy nem igényelhet a tör"vényben különleges és kifejezett hangsúlyozást, mint ahogy nem igényelheti azt a mérnöki szakma bármely más foglalkozási ágazata (pl. a vegyészmérnöki szakma). A ,,mérnök" elnevezésnek mint gyűjtő névnek használata azonban nem zárja ki azt, hogy az ,,építész" cím, valamint a mérnöki foglalkozás egyes ágazatait megjelölő többi speciális címek használata szintén törvényes védelemben részesíttessenek, eltérőleg az osztrák cím-rendelettől, amely csupán a „mérnök" címet részesíti törvényes védelemben. Itt kell végül még megemlékeznem a köz- és a katonai tisztviselők mérnöki címéről, amelyre vonatkozólag a törvényjavaslat 2. §-a méltányos kivételek megengedése mellett oly értelmű rendelkezést tartalmaz, hogy ily tisztviselők a törvény életbelépte után hivatali állásuk megnevezésében a ..mérnök*' címmel csak akkor ruházhatók fel, ha e cím őket a törvénynek a cím viselés jogosultságát szabályozó 1. §-a értelmében megilleti. Ez az intézkedés természetes folyománya annak, hogy a törvény a „mérnök" cím viselését főiskolai képesítéshez köti. A „mérnök** cím köz- és katonai tisztviselők által való használatának korlátozása tekintetében azonban törvényük nem kívánja utánozni az 1917. évi osztrák címrendeletnek azt a rendelkezését, amely a mi viszonyaink között méltán .túlzottnak és indokolatlannak lenne minősíthető, nevezetesen, hogy egyáltalán tilalmazza a „mérnök" szónak a hivatali állás megjelölésére való használatát: amely tilalomban azonban az osztrák rendelet sem elég következetes, mert kivételt enged a katonai mérnök•tisztviselők javára. ----3 A mérnöki gyakorlat. A mérnöki karban már régen megnyilvánult ama törekvés, hogy mérnöki munkákat csak olyan egyének végezhessenek, akik arra tanulmányaiknál fogva valóban képesítve vannak, az e tárgyra vonatkozó első (1900. évi) törvénytervezetben oly? intézkedések tervezésében jutott kifejezésre, amelyek érelmében a mérnöki munkakörben előfordulható munkák legnagyobb részét (amelyeket, a tervezet részletesért felsorolt) kizárólag a mérnöki kamara tagjai közé felvett okleveles mérnökök végezhették volna. Ez az intézkedésiéi*vezet már akkor számos ellenmondást hívott ki maga ellen s a kérdés időközi fejlődése és érlelődése során is mindig az a kérdés volt az ellenkező felfogások főütköző pontja: jogosult-e a közérdek szempontjából a mérnöki gyakorlatjog korlátozása s lia igen, milyen mértékig? Nem lehet e helyütt feladatom az, hogy e kérdés körül lefolyt viták részleteiről