Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.
Irományszámok - 1922-91. Törvényjavaslat a mérnöki rendtartásról
142 91. szám. újonnan megalakult Országos Középítési Tanácsot bízta meg a törvénytervezet tárgyalásával. A Tanács a tervezetet átdolgozta s 1907-ben az már a törvényhozási tárgyalásra jóformán teljesen elő volt készítve, amikor újabb félreértések, s politikai változások a kérdést ismét leszorították a napirendről. Néhány évi szünet után az 1910. év folyamán egy „Országos Műszaki Tanács" megalkotásának, s a mérnöki címkérdés e keretben való megoldásának eszméje merült fel, — a gyakorlat kérdésének és a mérnöki kamarának teljes kikapcsolásával; s bár a megoldásra szintén részletes törvénytervezet készült, s annak javaslatait a szakkörök igen kiterjedtei! megvitatták, ez az egyébként is meglehetős telemás koncepciójú javaslat rövidesen lekerült a napirendről. A közbejött világháború első évei nem voltak alkalmasak a kérdés újabb felszínre hozására, dacára, hogy a háborút közvetlen megelőzőleg (1913-ban) Ausztriában a mérnöki kamara intézményét törvénnyel megalkották s ez a körülmény a magyar mérnökségben is elénk viszhangot keltett. A háború folyamán azonban éppen maga a katonaság volt kénytelen megállapítani azt, hogy a mérnöki címviselés és a mérnöki gyakorlatjog kérdéseinek rendezetlensége mily zavarokra és káros következményekre ad alkalmat, s ezért e kérdések rendezésének szükségességét maga a legtöbb hadvezetőség állította újból előtérbe, s az ő kezdeményezésének folyományaként történt, hogy a kereskedelemügyi miniszter 1915-ben felhívta az „Országos Középítési Tanács"-ot, hogy a kérdés megoldására újabb javaslatot tegyen. A Tanács erre 1916-ban „Mérnökök és Építészek Rendtartása" címmel egy új törvénytervezetet dolgozott ki, amely a mérnöki címviselés és a gyakorlatjog kérdését ismét a mérnöki kamara intézményének megalkotásával kapcsolatosan kívánta megoldani. E tervezetet a kereskedelmi minisztérium véleménynyilvánítás végett az érdekelt hivatalos és szakköröknek szétküldte. Ujabb lökést adott az ügynek az a körülmény, hogy Ausztriában az 1917. év folyamán d mérnöki címviselés kérdését törvényerejű császári rendelettel szabályozták, mire a magyar mérnökség 1917. június havában IV. Károly király védősége alatt tartott nagygyűlésén sürgette meg a kérdés rendezését. Az „Országos Középítési Tanács" 1916. évi tervezetére beérkezett vélemények alapján az 1918. év nyarán a belügy- és igazságügyminisztériumok előadóinak közvetlen közreműködésével s az említett minisztériumok által készített tervezet felhasználásával hivatalos előadói tervezet készült, amelynek alapján 1918. szeptember hóban az összes érdekelt hivatalos és szakkörök bevonásával egy szakértekezlet, s. annak albizottsága a kérdést teljes részletességgel letárgyalta. Az albizottság által szükségesnek talált módosítások figyelembevételével még 1918, október végén elkészült módosított előadói tervezet, a közbejött forradalmi események folytán, újabb tárgyalásra csak az 1920. év folyamán került, amikor is az érdekelt minisztériumok kiküldötteinek bevonásával alakított szövegező bizottság elvégezte a még szükséges utolsó simításokat, s megadta a törvényjavaslatnak azt a formát, amelyben azt hivatali elődöm 1920. évi november hó 27-én az akkori nemzetgyűlés elé beterjesztette. A javaslat akkor mini a nemzetgyűlés 175. sz. irata került a nyilvánosság elé. Hivatali elődömnek ezt a javaslatát a nemzetgyűlés közgazdasági és igazságügyi bizottságai 1921. évi július hó 21-én és 22-én tartott együttes üléseikben letárgyalták, azon többrendbeli kisebb, illetve a 70. §-nál az alábbiakban ismertetendő lényegesebb módosításokat eszközöltek, és együttes jelentésüket, amely mint a múlt nemzetgyűlés 342. sz. irata látott napvilágot, a nemzetgyűlés elé terjesztették. E jelentés melléklete a „mérnöki rendtartásról" szóló törvényjavaslatnak az említett bizottságok által elfogadott és a nemzetgyűlésnek elfogadásra ajánlott új szövege.
