Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.
Irományszámok - 1922-91. Törvényjavaslat a mérnöki rendtartásról
91. szám. 143 A törvényjavaslatnak jelen formája, amelyben az most alkotmányos tárgyalásra az új nemzetgyűlés elé kerül, — néhány, a bizottsági tárgyalás után felmerült észrevételt honoráló lényegtelen részlettől eltekintve, amelyekre a részletes indokolásban utalás történik, - - a legutóbb említett bizottsági szöveggel teljesen megegyezik. Mint a fentiekből látható, a javaslat egy hosszú érési folyamat eredménye, s így mód volt a tárgyalások során emelt minden számbavehető komoly aggodalommal és észrevétellel számolni. Amily nagy fontosságot kellett tulajdonítani az előkészítő tárgyalások során annak, hogy a javaslat a hazai viszonyokkal minden tekintetben számoljon, annyira nem lehetett a jelen feladat megoldásánál a külföldi példák mintája után elindulni, egyrészt azért, mert a mérnöki kar. fejlődése és társadalmi érvényesülése tekintetében az egyes országokban igen különböző a helyzet, s az egyik országban helyes intézkedés a másikba egyszerűen át nem ültethető; — de nem lehetett külföldi példák után indulni már csak azért sem, mert a mérnöki cím és gyakorlat kérdésének rendezése általában sokkal ujabb keletű probléma, hogy sem az mindenütt a megérlelődésnek azonos stádiumáig eljuthatott volna. A külföldi példák nem mértékadó volta tekintetében talán elég Ausztriára utalnom, ahol a mérnöki kamara kérdése 1913-ban, a címvédeíem kérdése 1917-ben jutott el a törvényes rendezés stádiumáig (1. „Gesetz vom 2. Jänner 1913 betreffend die Errichtung von Ingenieurkarnmern" és „Kaiserliche Verordnung vom 14. März 1917, womit die Berechtigung zur Führung der Standesbezeichnung „Ingenieur" festgelegt wird"). Az idézett intézkedések közül a kamaratörvény egyáltalán nem foglalkozik a mérnöki gyakorlatjog szabályozásával és az osztrák kamarának az o tagjai felett oly értelmű fegyelmi hatósága, mint amilyent a jelen magyar törvényjavaslat tervez, egyáltalán nincsen. Ennek azonban nem az a magyarázata, mintha Ausztriában a mérnöki gyakorlat;og szabályozását s a mérnökök ténykedésének bizonyos fegyelmi felügyeletét teljesen fölöslegesnek tartották volna; hanem ellenkezőleg az, hogy ott a magánmérnöki gyakorlat már jóval a mérnöki kamarák létesítése előtt, (1860-ban) az ú, n. „behördlich autori&irte Privattechniker" intéményével, bizonyos szabályozásban részesült, s ez intézmény fölött a fegyelmi jogkör a közigazgatási hatóság kezébe volt letéve s ezen a kamaratörvény változtatni nem kívánt, úgy hogy az osztrák kamara tulajdonképen nem egyéb, mint az említett hatóságilag jogosított magánmérnökök kötelező egyesülése kari érdekeik védelmére. Nálunk a „ben. aut. Privattechniker"-hez hasonló intézmény nincsen, a kamara megalkotása alkalmával tehát nem lehetett az idegen mintát alapul venni, hanem a mérnöki kamarát mint új intézményt hazai viszonyainknak megfelelően, az itt jelentkező szükségletek figyelembevételével., az évtizedes megvitatás során megnyilvánult észrevételek összeegyeztetésével kelleti úgy megtervezni, hogy az minden jogos érdeket kielégítsen és semmi jogos érdeket ne sértsen. Még kevésbé lehetett a távolabbi külföld példáit a jelen törvényjavaslat problémáinak megoldásánál alapul venni, mert a viszonyok még eltérőbbek a mieinktől, s azért bármily érdekes lenne önmagában pld. a német és az olasz ez irányú törekvéseket, javaslatokat és intézkedéseket ismertetni, azt mellőzhetőnek, s ennél fontosabbnak tartom, hogy az alábbiakban annak igazolását nyújtsam, hogy a jelen törvényjavaslat az általa megoldandó problémákat az adott körülmények közt hazai viszonyainknak megfelelően, s a közérdeket kielégítő módon oldotta meg. Azokkal szemben tehát, kik a mérnöki cím és gyakorlat rendezésének, s a mérnöki kamara létesítésének legfőbb ellenérvéül azt szokták felhozni, hogy mindezek az itt javasolt formában külföldön nincsenek meg, újból csak arra utalok, hogy a kérdést a külföldi példáktól függetlenül tisztán abból a szempontból kell megítélni, vájjon a tervezett szabályozás hazai viszonyainknak megfelel-e, s ha a kérdés e
