Nemzetgyűlési irományok, 1922. II. kötet • 38-81. sz.

Irományszámok - 1922-67. Törvényjavaslat a fizetési eszközökkel elkövetett visszaélésekről

67. szám. 181 vételre való felajánlása a magyar korona értékcsökkenésének egyik legalkalmasabb előidézője lévén, a korona kivándorlásának a gazdaságilag indokolt szükségletnek megfelelő mértékre kell szorítkoznia. Amennyiben ennek megállapítását a pénzügyi kormányzat a maga számára tartotta fenn, az engedély nélkül történt koronakínálat, a korona árfolyamára indokolatlanul gyakorolt káros kihatásánál fogva esik súlyos beszámítás alá (2. pont). Az 1. §. 3. és 4. pontjában foglalt visszaélések, melyek az exporttal kapcsolatban előírt valutáris kötelezettségek megsértését, az export valuta beszolgáltatásának kijátszását, valamint a külföldi fizetési eszközöknek a Devizaközponttól csalárd módon való kieszköziésének eseteit Ölelik.fel, az 1. pontban foglalt üzérkedéshez hasonlóan veszélyeztetik a külföldi fizetési eszközök forgalmának lebonyolítására felállított hivatalos szerv eredményes működését, illetőleg az általa elérni kívánt cél megvalósítását. A fentebb vázolt bűncselekményekre a javaslat két évig terjedhető börtön- és ötszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetést állapít meg. Tekintettel e cselekmények súlyára és veszélyességére, indokolt, hogy ezeket a törvény bűntettként a fenti szigorú büntetésekkel sútjtsa. Az 1. §. második bekezdése az első bekezdésben meghatározott, törzsbűntetteknek legsúlyosabb minősített eseteit állapítja meg s a szabadságvesztésbüntetés mértékét ezekre az esetekre három évig terjedhető fegyházig, a pénzbüntetését pedig egymillió koronáig emeli föl. Ily minősítő körülmények : az elkövetés üzletszerűsége, a magyar közgazdaság érdekének súlyos megsértése vagy veszélyeztetése és a jelen törvényjavaslatba ütköző visszaesés. Ezekben az esetekben ugyanis a bűntett az elkövető alanyi bűnösségének foka vagy a bűncselekmény tárgyi súlya következtében oly súlyos megítélés alá esik. hogy ezekben az esetekben az említett nagyon szigorú büntetésnek kell alkalmazást nyerni. A harmadik és negyedik bekezdésben megállapított mellékbüntetések ugyanazok, amelyeket a bíróság árdrágító visszaélés büntette esetében is alkalmazhat az 1920 : XV. törvénycikk alapján. A 2. §.-hoz. E §. az árdrágító visszaélésekről szóló 1920 : XV. t.-c. 5. §-ának a pénzbüntetésre és a mellékbüntetésekre vonatkozó egyes különleges rendelkezéseit veszi át, amelyek mellett azt a további rendelkezést is tartalmazza, hogy az a pénz vagy egyéb érték, amelyre nézve a bűncselekmény elkövettetett, akkor is elkobozható, ha az nem a tettes vagy részes, hanem másnak tulajdona, de az utóbbinak a bűncselekmény elkövetéséről előzetes tudomása volt, vagy a- körülményeknél fogva tudnia kellett. Ily természetű bűncselekményeknél az előzetes tudomás — részesség hiányában is — oly súlyos beszámítás alá esik, hogy indokolt, hogy aki ily kapcsolatban áll a bűncselekménnyel, bár egyébként büntethetőségének közelebbi feltételei fenn nem forognak, a hallgatólagos beleegyezésével a bűncselekmény elkövetésére felhasznált saját tulajdonára nézve viselje a büntetőjogi következményeket. A jelen §. végül felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a pénzbüntetésnek, az elkobzott értékeknek és a vagyoni elégtételnek hovafordítása felől saját hatáskörében rendelkezhessék. -<