Nemzetgyűlési irományok, 1922. II. kötet • 38-81. sz.
Irományszámok - 1922-62. A pénzügyi bizottság jelentése "a társulati adóról" szóló 35. számú törvényjavaslat tárgyában
62. szám. 109 A 14. §. bevezető sorait ki kellett egészíteni, mert természetszerűen mérlegszerű nyereséghez csak olyan kiadást vagy leírást lehet hozzáadni, amely az adó*évet megelőző év nyereségének a csökkentését okozta és nincs helye olyan leírások hozzászámításának, amely leírások nem a nyereséget csökkentették, hanem a vállalat vagyonát apasztották. Ugyanennek a szakasznak a 4-ik pontjában méltányosnak és indokoltnak tartotta a bizottság azt, hogy a tudományos, közoktatási és közjótékonysági célokra nyújtott adományok levonási tételként szerepeljenek. Ugyanezen §. 7. pontjában a házadó alá tartozó ingatlanok értéktörlesztésére fordított összegeket az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereséghez nem kívánta hozzászámítani, mert a házadó alá tartozó ingatlanok bérjövedelmét a törvényjavaslat társulati adóval érinti. Ugyanezen §. 18. b) pontját szükségesnek tartotta a bizottság kiegészítenni azzal, hogy az előző évi anyagkészlet és árúleltár mennyiségének kiegészítése után fenmaradó mennyiségnél azt az Összeget kell hozzászámítani, amely oly módon állott elő, hogy a vállalat ezeket a tárgyakat a beszerzési vagy előállítási áron alul az igazolt forgalmi értéknél (piaci árnál) több mint 20°/o-al is alacsonyabban értékelte. Érre azért volt szükség, mert a leltári készletnél a természetes elhasználódás és romlás következtében egy bizonyos elértéktelenedés. feltétlenül bekövetkezik és ez a vállalatra nézve veszteséget jelent. A 15., 18. és 19. §-okban szükségesnek látta a bizottság a vállalat természetes érdekeinek megvédése céljából módot nyújtani arra, hogy a vállalat saját költségén ellenőrző szakértőt alkalmazhasson. A 15. §. (a) bekezdését a következőkkel egészítette ki : »A pénzügyminiszternek azonban joga van fontos közhiteli érdekekből rendeleti úton megengedni, hogy a vállalatok az itt felsorolt eseteken kívül is adómentesen tartalékolhassanak meghatározott célokra azzal a feltétellel, hogy ezek a tartalékok mindenkor pontosan kimutattassanak.« Szükség volt erre azért, hogy különösen rendkívüli gazdasági körülmények között mód adassék arra, hogy a vállalat magát súlyos veszteségek esetére előre biztosítsa. A 16. §. 6. pontja újra. szövegez te tik. Itt a részvénytársaságok új részvényeinek kibocsátásánál a névértéken felül befolyt összegeket adómenteseknek mondja az eddigi törvényeknek megfelelően. Uj 7. pontként vétetett fel, hogy »7. az alkalmi egyesülések megadóztatásánál a nyereségnek az a része, amely valamely más társulati adó alá eső vállalatnál társulati adó alá került.« Szükség volt erre a kettős megadóztatás elkerülése céljából. A 20. §. 2. pontjánál szükséges volt méltányossági szempontból az altruisztikus célokat szolgáló szövetkezeteknél az alacsonyabb adókulcs alkalmazására feljogosító százalékot az osztalék 6°/o-ára felemelni és az üzletműködésüket tagjaikon kívül másokra is kiterjesztő szövetkezeteket is ide sorozni. A 10°/o-os adókulcsot a bizottság nem változtatta meg, mert a régi 6°/o-os adókulccsal szemben a 10%-os adó magasabb megterheltetést nem jelent, miután az általános jövedelmi pótadó és az országos betegápolási pótadó jövőben elmarad. A 23. §-nál a bizottság azon vállalatokat, amelyeket egyszer s mindenkorra kell megadóztatni, kihagyta a nyereségtöbblet megadóztatása alól azért, mert ezen vállalatoknál nyereségtöbbletről tulaj donképen nem is lehet szó. A 24. §-nál a nyereségtöbblet kiszámításánál a bizottság a kivetési
