Nemzetgyűlési irományok, 1922. II. kötet • 38-81. sz.
Irományszámok - 1922-62. A pénzügyi bizottság jelentése "a társulati adóról" szóló 35. számú törvényjavaslat tárgyában
108 62. szám. Helyesnek ismeri el a bizottság a pénzügyminiszternek azt az álláspontját és törekvését is, hogy az adókulcsok megállapításánál számbaveszi és összesíti mindazokat az adónemeket, a melyek eddig külön-külön terhelték a vállalatokat. Helyesnek ismeri el a javaslatnak azt az álláspontját, hogy ezután a vállalat terhére semmiféle állami pótadó ki ne vettessék és helyesnek ismeri el azt az egyenlő megterhelés érdekében, kizárja a községi adó elkülönített megállapítását. Ezzel lehetségessé válik az, hogy minden vállalat, tekintet nélkül arra, hogy hol működik, teljesen egységes kulcsokkal egyenletese Q adóztassék meg. Az érdekképviseletek részéről súlyos kifogásokat emeltek a nyereségtöbbletadó ellen. A bizottság megállapítja, hogy normális viszonyok között teljesen jogosult a fejlődő vállalatokat valamivel súlyosabban megterhelni. Különösen jogosultnak tartja ezt a bizottság most, amikor egyes vállalatok a javaslat rendszerénél sokkal súlyosabb adóterhet, a hadinyereségadót voltak kénytelenek viselni. Az államkincstár helyzete nem engedi meg azt, hogy ez alól a teher alól a. vállalatok minden ellenérték nélkül felmentessenek, viszont helyesli azt, hogy a pénzügyminiszter szakított azzal a szabállyal, amely szerint az utolsó békeév eredményét hasonlítja össze a folyó adóév eredményével és össehasonlítási alapul a sokkal közelebb lévő megelőző két gazdasági évet állítja be. Abban azonban jogosultnak ismeri el az érdekképviseletek aggályait, hogy a nyereségtöbbletadó kulcsát a nyereségtöbblet összegéhez képest állapítja meg tekintet nélkül arra, hogy ez a többlet mekkora tőkének az eredménye. Sokkal helyesebbnek tartja azt, ha a nyereségtöbbletadó is a rentabilitás elveinek megfelelően állapíttatnék meg. Kívánatosnak tartja továbbá azt is, hogy ez a nyeresógtöbbletadó elviselhetetlen terhet a vállalatokra ne rójon. Ezek a megfontolások vezették a bizottságot arra, amikor a javaslat 25. §-a helyére az ehhez a jelentéshez füzőtt szöveg 25. §ában foglalt rendelkezéseket állította be. Ezek voltak azok a fontosabb momentumok, amelyekre a jelentésben kiterjeszkedni szükségesnek tartottuk. Ezeken kívül voltak a javaslatnak olyan rendelkezései, amelyeknek némi változtatását a bizottság szintén szükségesnek tartotta. Ezek a módosítások a következők. A javaslat 1. §-ának második pontjában az alkalmi egyesülések határozottabb megjelölésére a következő szavakat iktatta be: »(kereskedelmi üzletek kötésére közös kockázattal, vagy nyereségrészesedéssel létesült csoportok, átmeneti társulatok stb.) ;« A 3. §. negyedik pontjában adómentesnek lett nyilvánítva a közvilágítási vállalat is, mint szintén közérdeket szolgáló vállalkozás. Ezt a §-t a következő új 5. ponttal egészítette ki: »5. azok az alkalmi egyesülések, melyek állami hitelműveletek lebonyolítására alakultak s azok az alkalmi egyesülések, amelyeknek adómentességét a jelen törvény végrehajtása tárgyában kiadandó utasítás megállapítja.« , Szükséges volt ezen pont beiktatása azért, hogy az alkalmi egyesülések megadóztatása az állami hitelműveletekre káros befolyással ne legyen és h°gy gazdasági életünkre némely alkalmi egyesülés megadóztatása hátrányos befolyással ne legyen. A javaslat 4. és 13. §-aiban gondoskodni kellett arról, hogy a vállalat súlyosabb terhet ne viseljen akkor, ha adómentességben részesített üzeme veszteséggel jár, ezért a 4-ik §-t kiegészíttette a következő szavakkal: »és az adómentes rész nyereséget eredményezett,«, a 13. §. második bekezdését pedig: »és ez a rész nyereséget mutat ki,«.
