Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.

Irományszámok - 1922-2. Törvényjavaslat az 1922/23. költségvetéi év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról

2. szám. 25 fogyasztási adónemhez hasonlóan ezen cikknek a megadóztatása is a mindenkori gazdasági helyzethez kell, hogy alkalmazkodjék. 14. §-hoz, Az 1921 : XXXIX. t -c. az őstermelés forgalmi adójának lerovási módja gyanánt az őrlési adót választotta. A nemzetgyűlés az említett törvény , I. fejezetét csak egy gazdasági évre, a folyó 1922. évi "július végéig terjedő időre fogadta el, abban a feltevésben, hogy ez alatt az idő alatt az őstermelés forgalmi adójának beszedésére az őrlési adónál alkalmasabb megoldást fogunk találni. Ilyen megoldása azonban a kérdésnek nem történt meg és könnyen abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy őrlési adó hatálya lejár anélkül, hogy az ellátatlanok kérdésének más módon való megoldásáról gondoskodva lenne. Ezért egyelőre szükséges az, hogy az őrlési adó hatályának fenntartását kérjem, 15. §-hoz. Sóbányáink elvesztése óta sószükségleteinket kizárólag küldföldről beszerzett sóval fedezzük, melynek beszerzési költségei tőlünk független okok (sóbánya ára, vasúti és hajózási fuvardíjak, idegen fizetési eszközök árfolyamainak ingadozásai) folytán gyakori változásoknak vannak kitéve. E körülményre tekintettel az 1920 :IY. t.-c. 23. §-a felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a só árát a beszerzési költségekben beálló változásokhoz képest esetenkint rendeletileg szabályozhassa. Mivel ez a felhatalmazás a vámvonalon át behozott só után fizetendő engedélyilletóknek és a kapcsolatos kérdéseknek szabályozásáról kifejezetten nem rendelkezik, holott e kérdések a só árának megállapításától el nem választhatók, a szóbanlévő felhatalmazást a tényleges állapotnak megfelelően és esetleges félreértések elkerülése végett ily értelemben ki kell egészíteni. 16. §-hoz. I. A bányailletókek közül az adományozott bányamértékek, külmértókek és határközök után fizetendő mértékűiétók, továbbá a bejelentett zártkutatmányok után fizetendő felügyeleti illeték legújabban az 1920 : XII. t.-c.-ben, az újonnan rendszeresített szénjogi területek pedig az 1921 : XVII. t.-c-ben nyert szabályozást. Az 1920 : XII. t.-c. a mértékilleték, úgyszintén a felügyeleti illeték évi összegét bányamértékenként, illetve zárkutatmányonként 64 K-ban állapította meg. A békében a normális pénzügyi ós gazdasági viszonyok mellett minden ily bányajogosítvány után évente 8 K illetéket kellett fizetni; a mai illeték tehát csak 8-szorosa a réginek. Ez a különbség arányszerűleg igen messze mögötte marad pénzünk értékbeli hanyatlásának. Ugyanez áll a progressiv rendszerű szénjogi térilleték mai díjtételei tekintetében is, ' amely fokozatos illetékrendszer a legalsó fokon a területi arányszerű megterhelés tekintetében a zártkutatmányi felügyeleti illetékhez simul. A mértékilleték és a felügyeleti illeték díjtótelét tehát a békebeli összegek Az 1022. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. I. kötet. 4