Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.

Irományszámok - 1922-21. Törvényjavaslat a tisztességtelen versenyről

21. szám. 231 «és azt csak egyfelől az ipartörvény megalkotása óta létrejött 1888. évi XXII. törvénycikk (az árverési csarnokokról) rendelkezéseivel kívánja szerves összhangzásba hozni, másfelől pedig az őstermelés érdekében azokra az önkéntes árverésekre, amelyeket valamely őstermelő az iliető évadbeli termésének értékesítése vagy termelési eszközeinek az üzem felhagyása alkalmából szükségessé vált elidegenítése céljából hirdet ós tart, — állapít meg kivételt, amely kivétel az által van teljesen indokolva, hogy a most említett ilyen árverések a verseny momentumát teljesen nélkülöző közönséges eladási módnál egyébnek nem tekinthetők. Ugyancsak ebből a szempontból az iparhatóságok által a kérelmezett árverések általában nem lesznek megtagadhatok akkor, ha oly árúkról van szó, amelyeknek árverés útján való értékesítése sem ingerel tömeges vásárlásra, vagy ha az illető árúk forgalma különleges szempontok által van indokolva (például könyvek) vagy ha az illető árúk nem tárgyai a mindennapi fogyasztásnak (például képek, műtárgyak). IV. FEJEZET. Vegyes, átmeneti és záró rendelkezések (28—45. §§.). 1. A 28. § ban meghatározást nyert úgy az, hogy mi tekintendő a jelen törvény szempontjából »vállalat«-nak, mint az is, hogy mely vállalatok tekintendők versenytársaknak. ' A jelen törvény rendelkezései alá eső vállalatok körének meghatározásánál pedig abból kellett kiindulni, hogy egyrészt azok az üzemek, amelyekre -az 1875. évi XXXVII., vagy az 1884. évi XVII. törvénycikkek 'rendelkezései alkalmazást nyernek, feltétlenül a jelen törvény alá is esnek, másrészt hogy e törvény alkalmazása ne szoríttassék meg oly körre, amely a kereskedelmi és ipari vállalatnak elvileg megvonható határainál szűkebb volna. Ami elsősorban az 1875. évi XXXVII. törvénycikket illeti, meg lehet állapítani, hogy az idézett törvényben körülírt ügyletekkel való iparszerű foglalkozás a kereskedői tevékenység egész körét nem meríti ki ós hogy kereskedőkül — a kereskedelem forgalmi köre fejlődésének irányzatához képest — ma .olyanok is tekinthetők és tekintendők, akik a kereskedelmi törvény, hatálya alá jelenleg . nem esnek, de akik üzemének kétségbe nem vonható kereskedelmi jellege a kereskedelmi törvény revíziójánál nálunk is, épp úgy, mint az az új németbirodalmi törvény megalkotásánál történt, a kereskedelmi törvény alá eső üzemek körének tágítását fogja előreláthatólag maga után vonni. De hasonlóképen az ipari üzemek szempontjából sem lehet egyedül irányadó az, hogy valamely üzem az 1884. évi XVII. törvénycikk rendelkezései alá esik-e vagy sem, mert maga az ipartörvény rendelkezéseinek hatálya alól számos oly kereskedelmi tevékenységet is egyenesen kivesz, amelyeknek ipari jellege kétségtelen. Az a határozmány tehát, hogy vállalatoknak a jelen törvény szempontjából nemcsak azok az üzemek tekintendők, amelyek a kereskedelmi ós ipartörvény alá tartoznak, azért szükséges, hogy a tisztességtelen verseny ellen való oltalom ilykópen oly vállalatok részére is biztosítva legyen, aminők a saját terményeiket a kereskedői tevékenység külső megjelenési formáiban árusító őstermelők üzemei, valamint az üzleti alapon kezelt fürdőtelepek, szanatóriumok