Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.
Irományszámok - 1922-20. Törvényjavaslat a sütőipari munkának szabályozásáról
20. szám. 201 tást. Szólanom kell inkább a törvényjavaslat 5—8. §-aiban megengedett azokról a kivételekről, melyeket a törvényjavaslat az éjjeli munka szünetelésére, továbbá a napi munkaidő leghosszabb tartamára vonatkozó rendelkezései alól enged. Az 5. §. szerint a kereskedelemügyi miniszter olyan gyári üzemeknek, amelyekben az alkalmazottak hármas csapatban, a nappali és az éjjeli csapatok felváltásának napjain kívül huszonnégy óránkint nyolc óránál tovább nem dolgoznak, megengedheti, hogy a tizennyolc évesnél idősebb férfialkalmazottak kizárólag kenyérnek előállításával éjjel is foglalkoztathatók legyenek. A törvény rendelkezéseinek megállapításánál bizonyára nagy fontosságot kell tulajdonítani annak a szempontnak, hogy azok a kis és nagy üzemeket egyformán érjék. Teljesen azonos elbírálás alá azonban az üzemek, éppen egyenlő kihasználhatásuk biztosítása szempontjából, mégsem vonhatók. Különösen a mai viszonyok közt lehetőleg kerülendő közgazdasági kár származik abból, ha a folytonos üzemre berendezett vállalatot a törvény feltétlenül elütné az üzem ilyen kihasználásának lehetőségétől. Maga a közélelmezési érdek is csorbát szenvedhetne eképen, a mint pl. valószínű, hogy a ma éjjel-nappal dolgozó székesfővárosi községi kenyérgyár éjjeli munkájának feltótlen megakadályozása az ellátatlanok kenyérfogyasztásának megdrágítására, sőt esetleg arra is vezetne, hogy az ebbeli szükséglet kielégíthető sem volna. Ha a törvény kellő feltételekhez köti az ilyen üzem éjjeli munkáját, sérelem abból sem a versenytársakra, sem a munkásságra nem származhatik. A kisebb versenytársak szempontjából az a fontos, hogy fehér (apró) süteményt ne állíthasson elő valamely vállalat oly időben, amikor az valamennyinek nincs megengedve és hogy nevezetesen a reggeli órákban ne hozhassa azt egyik se forgalomba a másik előtt. A javaslat éppen ezért a szóban levő kivételt csak a kenyérnek éjjeli előállítására korlátozza, melynél egyáltalán nem fontos, hogy az már a kora reggeli órákban vagy éppen hogy melegen kerüljön a forgalomba. Az előző napon kisült kenyér éppen olyan jó, sőt még egészségesebb, éppen ezért nem is kevésbé kelendő, mint az éjjel sütött. A szóban levő szakasz harmadik bekezdése különben módot ad a kereskedelemügyi miniszternek arra, hogy a versenyviszonyok egyenlőségét még e tekintetben is megóvja, amennyiben felhatalmazza a minisztert arra, hogy az engedélyben megszabhassa azt az időpontot, amelynél előbb az éjjel előállított kenyeret a gyárból elszállítani tilos. Nem jogosultabb a munkásoknak esetleges ellenvetése sem az ellen, hogy az éjjeli munka az ilyen gyárban megengedhető legyen, ha a műnk ás védelemhez fűződő követelmények megóvása az ily engedéllyel kapcsolatban kellően biztosíttatik. A szóban levő szakasz az engedélyt e szempontból ahhoz köti, hogy egyegy munkás munkaideje a napi nyolc órát nem haladja meg, hogy éjjeli munkával a tizennyolc évesnél fiatalabb munkás egyáltalán nem, az idősebb is pedig legfeljebb csak minden harmadik héten foglalkoztatható. Az 6. §. felhatalmazza a kereskedelemügyi minisztert, hogy ha rendkívüli súlyos körülmények miatt a közérdek múlhatatlanul megköveteli, megengedhesse, hogy az iparos a IS évesnél idősebb alkalmazottakat éjjel is foglalkoztathassa. A kereskedelemügyi miniszter az engedéllyel együtt megállapítja azokat a feltételeket is, melyeket az alkalmazottak ilyen kivételes éjjeli foglalkoztatásánál meg kell tartani. Ez az első kivétel tehát kizárólag az éjjeli munka tilalmának felfüggesztésére vonatkozik olyan esetekben, midőn azt a salus rei publicae követeli meg. Rá kell mutatnom arra, hogy a kereskedelemügyi miniszternek ez alapon sincs joga arra, hogy a napi munkaidő törvényben Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. I. kötet. 26
