Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.

Irományszámok - 1922-20. Törvényjavaslat a sütőipari munkának szabályozásáról

2i2 ' 20. szám. megállapított leghosszabb tartamának meghosszabbítását megengedje. E kivétellel kapcsolatban ugyanis nem a munkaerőnek, hanem csak az üzemeknek intenzivebb kihasználásáról van szó. Arról van csak szó, hogy az üzemek, melyek az általános szabály szerint éjjel szüneteim kénytelenek, kivételesen dolgozhassanak éjjel is, mikor valamely mindenek felett álló közérdek azt parancsolja, hogy a termelés egyszerre lényegesen felfokoztassék. Ellenkezőleg, a törvény gondoskodik róla, hogy a kereskedelemügyi miniszter az éjjeli munkát olyan feltételekhez köthesse, melyek elsősorban épen az üzem folytonosságának biztosítása érdekében, a munkaerőnek megóvására alkalmasak. A 7. és 8. §-okban megjelölt esetekben azonban már nemcsak az éjjeli munka tilalmának felfüggesztéséről és az alkalmazottaknak éjjeli foglalkoztatásáról, hanem a törvényben megállapított leghosszabb napi munkaidőnek még további meghosszabbításáról és ezzel kapcsolatban a törvény szerint egyhuzamban nyújtandó pihenőidőnek leszállításáról is szó van.. Magától értetődik, hogy az adott esetben nem kell épen e kivételek mindegyikének érvényesülni. Hogy együtt érvényesülnek-e vagy sem, az attól függ, hogy a szóban levő rendelkezéseknél szem előtt tartott célt el lehet-e érni pusztán a munkaidő meghosszabbítása utján, avagy szükséges-e avégből még az egyhuzamban nyújtandó pihenőidőnek leszállítása is, avagy meg kell-e engedni azon túl még az éjjeli munkát is. A szóban levő kivételek alkalmazása kényelmetlen lehet ugyan az alkalmazottakra, de bizonyos, hogy e kényelmetlenségnél sokkal nagyobb kár hárulna az iparosokra, sok esetben magukra a munkásokra és az egész közgazdaságra, ha rendkívüli esetekben sem volna mód a törvény merevségének enyhítésére. A szóban lévő kivételek különben is csak a lehető legszűkebb körben és- csak olyan esetekben érvényesülhetnek, amelyekben a munkásvédelmi nemzetközi egyezmények is helyénvalónak látják ilyeneknek megállapítását. Maga a törvényjavaslat lényeges korlátozásokat állít fel e kivételek érvényesülése tekintetében. így a 7. §-ban megjelölt esetekben az iparos köteles a kivételes foglalkoztatásról az iparhatóságnak jelentést tenni; a 8. §. eseteiben pedig nem is élhet a rendkívüli foglalkoztatás jogával a hatóság előzetes engedélye nélkül; a kivételek csak a 18 évesnél idősebb alkalmazottakat érhetik; az éjjel foglalkoztatott nők napi munkaideje 8 óránál több nem lehet; a 7. §. alapján éjjel előállított süteményeket az iparos reggeli 7 óra, tehát oly időpont előtt, amelyben az éjjeli munka nélkül dolgozó versenytársak is kiszállíthatják termeivényeiket, az előállítás színhelyéről el nem szállíthatja; végül a 10. §. elrendeli, hogy a kivételesen teljesített túlmunkát a megállapított munkabérnél legalább 50°/o-kal magasabban kell díjazni. Mind ez a rendelkezés elegendő biztosítékul szolgál arra, hogy a törvényben megengedett kivételekkel az iparos a törvény célzatához képest csak akikor éljen, midőn azoknak igénybevételére nagyobb károk elkerülhetése végett neki magának vagy a fogyasztó közönségnek tényleg szüksége van. A 11. és 12. §-ok nem igényelnek bővebb indokolást. Legföljebb az utóbbi tekintetében tartom szükségesnek annak megjegyzését, hogy a fiatalkorúak túlerőltetósét a kihordással kapcsolatban a közelebbi megokolást szintén alig igénylő 13. §. alapján kibocsátandó miniszteri rendelet lesz hivatva megakadályozni. A 14. §. a törvény hatálya alá tartozó üzemeket az alkalmazottak védelme szempontjáéból az iparfel ügy élők ellenőrzése alá helyezi. Az 1893 : XXVIII. t.-c. 19. §-a megadja ugyan a módot a kereskedelemügyi miniszternek, hogy