Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.

Irományszámok - 1922-20. Törvényjavaslat a sütőipari munkának szabályozásáról

200 ÖŐ. szóm. tévesztetteknek ós a munkanélküliség önkénytelen áldozatainak nagy számát. Fokozott jelentősége van azonban e rendelkezésnek éppen a szóban lévő iparban,, mely — amellett, hogy különleges követelményeket támaszt magának a munkásnak erejével és testi ellenállóképességével szemben — közelről érinti a fogyasztóknak közegészségügyi érdekeit is. A 3. §. állapítja meg az éjjeli munka tilalmát és pedig a versenyviszonyokra való tekintettel függetlenül attól, hogy a munka alkalmazottaknak igénybevételével folyik-e vagy sem. Azt az időt, amelyben minden munkának szünetelni kell, leghelyesebben esti 9 és reggeli 4 órák közé véltem beoszthatónak. Budapest székesfőváros területén azonban, hol az életviszonyok ezt megengedik és ahol a sütőiparosok többsége maga is kívánja ezt, a törvényjavaslat a reggeli munka kezdhetésének időpontját 5 órára teszi. A törvényjavaslat a kovászkészítést azonban már egy órával előbb, tehát reggeli 3, illetőleg Budapesten reggeli 4 órától fogva lehetővé teszi, önként értetődvén, hogy reggeli 4 óra előtt ehhez a munkához is csak annyi munkásnak igénybevételét engedi meg, amennyire az üzemnek, nagyságához képest, erre hozzávetőleg szüksége lehet. Az olyan üzemben például, amelyben a sütemény előállításával foglalkoztatott alkalmazottak száma 10-nél nem több, a napi munka megindításához szükséges kovászkószítésre tapasztalat szerint elég egy alkalmazott. A törvényjavaslat taxatíve állapítja meg azután, hány alkalmazottal kell dolgozni az üzemnek, hogy reggeli 4 óra előtt kovászkészítéssel további egy vagy több alkalmazottat is foglalkoztathasson. A kovászolással foglalkoztatható alkalmazottak számának megállapításánál nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy vajmi nehéz annak ellenőrzése, hogy az e címen reggeli 4 óra előtt munkába állított alkalmazottakat nem használják-e fel a versenyviszonyok megóvni szándékolt egyenlőségének rovására, további előállítási munkálatokra is. Nyilvánvaló, hogy az ellenőrzés e tekintetben igen nehéz, a visszaélés pedig annál könnyebb, mert megfelelő eljárással — ha esetleg a sütemény jóságának rovására is — a kovász már az előző estén is előkészíthető. Minél inkább fenforog azonban ez a veszély, annál kevésbbé látom teljesíthetőnek a vidéki iparos érdekeltség egy töredékének azt a kívánságát, hogy a szóban lévő előkészítő munkálatot már reggeli fél három órától fogva kellene megengedni, mert ha el kell bár ismerni, hogy az időjárás esélyeinél és más véletleneknél fogva a kovászolásra egyes napokon rövid a reggeli 3-tól 4 óráig terjedő idő: mégis gondolni kell arra, hogy az esetek túlnyomó részében a szóban lévő munka ez alatt az egy óra alatt a munkaeredmény jóságának kockáztatása nélkül igenis elvégezhető. Ha pedig ez így áll, akkor a kérelemnek teljesítése szinte ösztönzés volna a tulaj donképeni előállítási munka kezdetére nézve megállapított rendelkezésnek megszegésére. Nem is szólva arról, hogy az ilyen rendelkezés a törvényjavaslatnak az éjjeli munka korlátozására irányuló talán legfontosabb célzatával alig is volna összeegyeztethető. A már előadottak után nem igényel bővebb indokolást, hogy a reggeli 4 óra előtt végezhető előkészítő munkából a törvényjavaslat kizárja a 18 évesnél fiatalabb alkalmazottakat. Viszont rá kell mutatnom arra, hogy a szóban levő §. 3. bekezdése a kemence begyújtását és fűtését kiveszi az időbeli korlátozások alól, magától értetődvén, hogy az előállítással foglalkoztatott személyzetnek felhasználását erre a munkára oly időben, midőn azt a törvény célzata szerint foglalkoztatni tilos, nem engedi meg. A 4. §., mely az alkalmazottak napi munkaidejét állapítja meg, az indokolás általános részében kifejtettek után alig igényel bővebb megvilágí-