Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.

Irományszámok - 1922-2. Törvényjavaslat az 1922/23. költségvetéi év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról

12 2. szám. árfolyamveszteségét meg nem haladó előre meghatározott számú évek alatt törlesztendő oly kölcsönök alapján bocsáthatók ki, amelyeknek biztosítására szolgálnak: a) a kölcsönből létesítendő építkezésekre szolgáló ingatlanok továbbá ezeknek tartozékai, mindennemű haszonvétele, haszonélvezete ós bérjövedelme; b) az állam, állami intézetek, közterhek kivetésére jogosult testületek, vagy ilyen társulatok, végre más hitelt érdemlő jogi vagy természetes személyek részéről minden feltételtől mentesen vállalt az a kötelezettség, hogy esedékességükkor pontosan kiegyenlítik a kölcsön tőketörlesztési, kamat- és kezelési-költség szükségletének fedezésére szükséges összegeknek azt a részét, amely az a) pont értelmében lekötött jövedelmekből bármely okból tényleg nem fedeztetnék. A kötelezettséget vállalónak nem kell szükségképen a lekötendő ingatlan tulajdonosának lennie. Nem az állam részéről vállalt ilyen kötelezettség ellenében engedélyezett kölcsönök alapján jelzálogkötvények csak akkor ós annyiban bocsáthatók ki, ha és amennyiben a m. kir. pénzügyminiszter ehhez hozzájárult. A kibocsátandó jelzálogkötvények biztosítására külön alap alakítandó, amely alap a jelzálogkötvények Összességének biztosítékául szolgál, s amely alapra, illetőleg annak vagyonára végrehajtás nem intézhető. Ezen alap elhelyezésére ós -jövedelmezővé tótelére nézve, amennyiben a jelen törvény másként nem intézkedik, ugyanazok a szabályok irányadók, amelyek a záloglevelek külön biztosítására rendelt alapok elhelyezésére és jövedelmezővé tétele tekintetében érvényben állanak. Mindenkor csak annyi jelzálogkötvény bocsátható ki, hogy azok névértéke ne haladja meg a kétszeresét annak az összegnek, amelyet a külön biztosítási alap tulajdonát képező vagyon forgalmi értéke a kibocsátás időpontjában képvisel. Ha a külön biztosítási alap tulajdonát képező vagyon forgalmi értéke utóbb ez alá az érték alá csökkenne, újabb jelzálogkötvények kibocsátásának mindaddig nincs helye, amíg a fenti arány újból helyre nem áll. A záloglevelek biztosításáról szóló 1876 : XXXVI. t.-c. 7., 8., 9., 10., 14., 17., 18., 20., 21., 22., 23., 24., 25., 26. és 27. §-ainak rendelkezései a jelen törvény értelmében kibocsátott jelzálogkötvények s az ezek alapjául szolgáló kölcsönkövetelések, a jelzálogkötvények külön biztosítására rendelt alap, továbbá a jelzálogkötvényeket kibocsátó intézet tekintetében értelemszerűen megfelelően alkalmazandók. A pénzügyminiszter az általa kinevezendő kormánybiztos útján ellenőrzi, hogy a jelzálogkötvények kibocsátása, az ezek alapjául szolgáló kölcsönök engedélyezése és a jelzálogkötvények külön biztosítására rendelt alap megalakítása és kezelése a törvénynek megfelelően történik. Ennek igazolásául a jelzálogkötvények, valamint a jelzálogkötvények kibocsátására ós a külön biztosítási alapra vonatkozó kimutatások a kormánybiztos aláírásával látandók el. Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a jelzálogkötvények birtokosaival és az ezeket kibocsátó intézettel szemben az államkincstár nevében kötelezettséget vállaljon arra, hogy az állam jövedelmeiből egyenlíti ki a jelzálogkötvények esedékessé vált szelvényeinek ós a visszafizetésbe esedékessé vált jelzálogkötvényeknek beváltására szükséges összegek ama részét, amely a jelzálogkötvény alapjául szolgáló kölcsönkövetelések biztosítására a fenti a) és b) pontok értelmében szolgáló forrásokból, illetve a különbiztosítási alap jövedelmeiből bármely okból tényleg nem fedeztetnék. Ezzel