Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.

Irományszámok - 1920-425. Törvényjavaslat a nem hivatásos katonai állományból származó hadirokkantaki, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásáról

425. szám. 69 számára, csupán lehetőséget nyit meg a népjóléti és munkaügyi miniszter előtt, és ellátásukat nem is nevezi járadéknak, hanem segélynek. A segély összege 32. §. szerint elvileg az illető csoportba tartozó rokkantjáradék legmagasabb összegének egynegyede. Eltérés itt is — mint a 27. §-nál — csak azoknál van, akiknek fia, unokája vagy testvére az 5. §. harmadik bekezdésének rendelkezése alá esik. A VII. FEJEZETHEZ. A 34 §. a miniszternek és az Országos Hadigondozó Tanácsnak hatáskörét állapitja meg. Utóbbira vonatkozólag utalok az általános részben mondottakra; itt csak azt emelem ki, hogy az Országos Hadigondozó Tanács felállítása és működése az államkincstárra semmi megterhelést sem jelentene, amennyiben a tagság tiszteletbeli megbízatás lesz, az irodai tennivalókat pedig a vezetésem alatt álló minisztérium látná el. A 35. §. fenntartja az Országos Hadigondozó Hivatalt, jólehet osztom azt a meggyőződést, hogy a háborús igazgatási szerveket a lehetőséghez képest meg kell szüntetni és feladataikat a rendes közigazgatás megfelelő hatóságaira, hivatalaira és intézeteire kell bizni. Ennek az igazságnak tudatában hoztam oly szoros kapcsolatba az igények megállapítását és nyilvántartását az aitai ános közigazgatás helyi tagozataival, az utalványozást a pénzügyigazgatás szerveivel. Az Országos Hadigondozó Hivatalt illetőleg azonban az általános elv érvényesítése alól egyelőre kivételt kell tennem, mert a hadigondozással és a hadigondozottak ellátásával kapcsolatban számos olyan igazgatási tennivaló áll elő, amelyek a vezetésem alatt álló minisztériumot, mint központi kormányhatóságot eredeti féladatától eltérítenék és csekély jelentőségű ügyek tömegével lepnék el. Mihelyt az ily természetű ügyek száma jelentékenyen csökkeni fog, az Országos Hadigondozó Hivatal létjogosultsága megszűnik. Nehogy a hadigondozottak tömegei továbbra is ügyes-ba"jos dolgaikban Budapestre jöjjenek, ami még az igénymegállapítás és az ellátások kiutalásának tervezett szótpontosítása után is lehetőségként íennállana, a javaslat módot ad arra is, hogy az Országos Hadigondozó Hivatal vidéken megbízottakat tarthasson, akik feladatainak egyrészét szorosan körülhatárolt területi illetékességgel ellátnák. Megjegyzem azonban, hogy semmiesetre sem szándékom az, hegy külön költséges hivatalos szervezetet létesítsek erre a célra. A 36. §. tartalmazza az eljárási rész sarkpontját: az igénymegállapító bizottságokat, melyek összeállításáról a 37. §. rendelkezik. Az igénymegállapító bizottságok munkájától függ, hogy törvényerőre emelkedés esetében mennyiben mennek át az életbe ennek a javaslatnak haladást jelentő rendelkezései. Amint már utaltam rá, megfelelő, érthető, de az eset egyéni körülményeinek figyelembe vételét lehetővé tevő végrehajtási utasítással ós a rokkantsági esetek százalékos értékelésére alkalmas táblázatos kimutatással kívánom a bizottságok munkáját megkönnyíteni, azonban a legfőbb biztosítékot a bizottságok jó összeállításában látom. Az igénymegállapító bizottságokban ugyanis a különböző érdekek képviselői annyira egyensúlyoznák egymást, hogy az anyagi igazság érvényesülése jóformán biztosítva van. A 38. §. az eljárási szabályokat és a fellebviteli fokozatokat állapítja meg. Elvileg helyesebb lenne, ha az igénymegállapító bizottság közvetlenül