Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.
Irományszámok - 1920-422. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
422. szám. 17 A fentebb hivatkozott 1919. évi kormányrendelet szerint elvileg az összes 24 éven felüli férfiaknak 96°/o-a, vagyis 1,814.000 férfi lett volna választóként összeirandó. Valójában azonban csak 1,609.000 vagyis 851°/o Íratott tényleg össze, A mostani törvényjavaslat 77-3°/o-nak vagyis 1,500.000 férfiszemélynek kívánja a választójogot megadni és a törvényjavaslatnak, valamint az ennek alapjául illetőleg az idevágó választójogi rendelkezések szem előtt tartásával kiadandó kormányrendelet az összeírásnak lehető megjavításával, bírói jogvédelem igénybevételével stb. biztosítani kívánja, hogy ez a szám tényleg el is éressék. Ha tehát az utóbbi két számadatot, vagyis az 1,609.000-et és 1,500.000-et állítjuk egymással szembe, csak 100.000 különbség mutatkozik r tehát méltán állítható,, hogy a javaslatban lefektetett választójog igen széles körű. Hozzájárul ehhez még az is, hogy a trianoni szerződés által megállapított határokon belül fekvő mai Magyarország iskolázási viszonyai olyanok^ hogy az elemi iskola négy osztályának elvégzése évek multával olyan kellék lesz, amely igen közel fog vinni az általános választójoghoz. A választhatóságnál a 30 éves életkort, amelyet a nemzetgyűlési választó jog is helyesnek talált, állapitia meg a javaslat is. és ehhez csak az erkölcsi kizáró okok részesültek némi kiépítésben. Áttérve a választás kereteire ós alaki szabályaira, alig kell részletesebben indokolni, hogy egyetemes új választókerületi beosztást már csak a rendelkezésre álló idő rövidségénél fogva, sem lehetett volna készíteni. A választókerületi beosztás csak abban a tekintetben van érintve, hogy amint már fentebb említve volt, Budapest székesfővárosban és környékén a javaslat lajstromos szavazást tervez akként, hogy a székesfőváros két kerületre osztatik úgy, hogy azok mindegyike 11 képviselőt és 3 pótképviselőt választ; továbbá a fővárost környező négy kerület ós további három kerületnek néhány községe egy kerületbe foglaltatnék össze akkép, hogy e kerület ugyancsak lajstromosan 5 képviselőt ós 2 pótképviselőt választana. Eltérés van ezenfelül annyiban is, hogy az ú. n. csonka kerületek közül az egészen törpe kerületek a szomszédos vármegyei választókerületek valamelyikével egyesíttetni és az apadáshoz képest a legtöbb választót számláló vidéki kerületek kettéosztása útján megfelelő számú új választókerületek létesíttetni fognak; ez a módosítás is azonban a viszonyokkövetelte legszűkebb határok közt marad. Az ország többi kerületeiben mindegyik kerületre egy-egy képviselő esik^ úgy mint eddig és a választás az eddigi többségi elv alapján történik. A szavazás községenként, ahol a község sok választót számlál, szavazó körönként — és pedig törvényhatósági városokban titkosan, másutt nyilvánosan történik. A nyilvános és titkos szavazás előnyeinek, illetőleg hátrányai nak részletes megvitatásába ezúttal nem kívánok belebocsátkozni, csak annak a hangsúlyozására bocsátkozom, hogy különösen az ország mai helyzetében ós a mai nemzetközi viszonyok mellett a titkos szavazásnak általánossá tétele az állam- és nemzetellenes izgatásnak ezáltal történő megkönnyítése szempontjából eléggé meg nem szívlelhető veszedelmet jelentene. Ho gy a javaslat csak a titkos szavazást teszi kötelezővé, a nyilvánost ellenben nem, annak magyarázata abban keresendő, hogy titkos szavazás esetén a választópolgár legrosszabb esetben is nem kényszerül meggyőződése ellen szavazni, amennyiben esetleg a szavazólapon az összes jelöltek nevét törli; ellenben nyilvános szavazás esetén, ha az kötelezővé tétetnék — a Az 2920. évi február hó 16-ikára összehívott nemzetgyűlés irományai. XIII. kötet. 3
