Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.
Irományszámok - 1920-422. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
18 422. szám. jelöltek között feltétlenül választania, vagyis erre vagy amarra szavazatát leadni kénytelen volna. A választók névjegyzékének elkészítése és évenkinti kiigazítása, valamint a képviselőválasztások előkészítése tekintetében a törvényjavaslat épen csak a leglényegesebb jogszabályokat foglalja össze, különös figyelembevételével egyebek közt annak, hogy mely esetekben kapcsolódjék bele ezen a téren a bírói jogvédelem. A sajátképeni képviselő választási elj árasra vonatkozólag a javaslat egyrészt az eljárás kereteit állapítja meg, másrészt a választás zavartalanságának és tisztaságának érdekében szükséges rendelkezéseket foglalja össze, tüzetesen szabályozza a választási időszakra vonatkozólag a gyülekezési jogot, teljesen kiküszöböli a fuvardíjakat, és foglalkozik a választási eljárásnak leglényegesebb mozzanataival. A jelölési jogot megadja a választókerületi választók 8—10%-ának, illetőleg nagyobb kerületekben legalább 800—1000 választónak; az ajánlók számának emez emelése komolyan alig vehető helyi jelöléseknek kívánja útját állani. A választás eredményének megállapítása, a pót választás és az új választás feltételeinek körülírása tekintetében a javaslat az előző törvényeknek kipróbált rendelkezéseit veszi át. Ugyanígy jár el a javaslat a büntető és fegyelmi rendelkezések tekintetében is. A javaslatnak vegyes és átmeneti rendelkezéseit illetőleg e helyen általánosságban csak arra kívánok utalni, hogy a belügyminiszternek a határidők megállapítása tekintetében adandó felhatalmazást a jelenlegi viszonyok elkerülhetetlenné teszik. Ugyancsak a jelenlegi kivételes viszonyok indokolják azokat a rendelkezéseket, amelyek a menekültek érdekében a kizáró okokat, valamint a lakóhely kellékének szigorát enyhítik. Ez a szempont, t. i. a jelenlegi viszonyokban adott helyzet volt irányadó a jogorvoslati eljárásra vonatkozólag felvett azoknál a rendes jogszabályoktól eltérő rendelkezéseknél is, amelyeknél fogva annak ellenére, hogy a jogorvoslati eljárás még jogerős befejezésig nem jutott el, a választói névjegyzéket mégis lezárni lehet, mert a javaslatot azon megfontolás vezérli, hogy a bírói jogvédelemnek lehetőleg az egész vonalon való érvényesülése a választópolgárok összességének olyan érdekét szolgálja, hogy azzal szemben jelentőségében szinte eltörpül az az eset, hogy egyes személyek választójogának megállapítása a választásig esetleg nem lesz lehetséges. Egyébiránt e kérdéssel a különös részben még bővebben foglalkozunk. A választások befejezése és a képviselőház megalakulásának határidejére nézve a javaslatban foglaltakat szintén a viszonyok kényszerűsége indokolja. A képviselőválasztások feletti bíráskodásnak a m. kir. közigazgatási bíróságra való átruházása, amit a törvényjavaslat elvben kimond, nemcsak azzal a törekvéssel indokolható, hogy az ország legfőbb magánjogi ítélőszékét: a m. kir. Kúriát a politikai élet hullámaiból ismét kiemeljük, hanem azzal a tárgyilagos körülménnyel is, hogy a törvényhozás eddig is a m. kir. közigazgatási bíróságra mint közjogi bíróságra átruházta a döntés jogát számos olyan esetben, amelyekben közjogi testületek összealkotásáról, valamint egyesek választójogáról van szó. A közszolgálati alkalmazottakra vonatkozólag a vegyes és átmeneti rendelkezések szakaszába felvett szabályok a nemzetgyűlési választójogot fejölelő kormányrendeletből vannak átvéve. A javaslat e részben azon az állásponton van, hogy közérdek annak lehetővé tétele, hogy a közszolgálati alkalmazottak osztálya lehetőleg sok taggal legyen képviselve.
