Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.

Irományszámok - 1920-430. Törvényjavaslat a magyar királyi állami rendőrség és a magyar királyi csendőrség létszámának, kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapításáról

130 430. szám. A szálfegyverek (kard, sznrony), valamint hadi fegyvernek nem tekinthető egyéb vágó vagy ütő eszközök használatát ezek a rendelkezések nem korlátozzák. A 7. §-hoz. Ez a §. azt az elvet juttatja kifejezésre, hogy a rendőrség és a csendőrség személyzete fölött legfelsőbb fokon kizárólag a belügyminiszter rendelkezik. Utalás ez egyszersmind a békeszerződés 107. §-ának utolsó bekezdésére, amely szerint a csendőrség és a rendőrség tagjait katonai gyakorlatokban való részvétel céljából összevonni nem szabad. Nem szűnnek meg azonban a vonatkozó törvényeknek és szolgálati szabályzatoknak egyéb intézkedései, nem változik tehát az a viszony sem, amely a csendőrség és a vármegyei közigazgatási hatóságok közt eddig fennállott. A 8. §-hoz. A lótszámkiegószítés nehézségei miatt ezidőszerint a csendőrséghez és a rendőrséghez a véderotörvény alapján besorozott ós szolgálatra kötelezett egyének is be vannak osztva. A magyar királyi honvédségről szóló 1921 : XLIX. törvénycikk a fegyveres erőre nézve is az önkéntes jelentkezés alapján való kiegészítés elvét fogadván el, a rendőrség és csendőrség kötelékében nem maradhatnak meg továbbá olyan egyének, akik a szolgálati kötelezettséget nem önként vállalják. Mindazonáltal elkocsátásnk csak a lehetőséghez képest történhetik. Ezért rendeli a javaslat, hogy elbocsájtásuk időpontját a belügyminiszter állapítja meg. A 9. §-hoz. Ez a szakasz a végrehajtásra vonatkozó szokásos zárórendelkezést foglalja magában. Ezek után kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a m. kir. állami rendőrség és a magyar királyi csendőrség létszámának, kiegészítési módjainak ós felfegyverzésének megállapításáról szóló törvényjavaslatot a békeszerződésből tolyó kötelezettségekre, valamint az annak végrehajtása során kiterjesztő magyarázat útján támasztott, de jelenlegi helyzetünkben helytálló jogi érveink dacára meg nem tagadható kívánságokra való tekintettel elfogadni méltóztassék. Budapesten, 1922. évi január hó 31-én. Klebélsberg Kunó gr, s. ~k., m. kir. btlügyminisster.