Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.

Irományszámok - 1920-375. Törvényjavaslaqt Magyarország külkereskedelmi statisztikájáról

375. szám. 71 bejelenteni. Az átvevőnek bejelentési kötelezettsége csak fakultatív jellegű és a végrehajtási rendelet is csak megengedi azt, hogy a közvetítő helyett az árúnyilatkozatot az átvevő kiállíthatja. A javaslat, az adatgyűjtés érdemi részét, főleg a tartalombevallás hevességének elbírálását, a vámhivatalokra ruházza át. A szállítási vállalatokat már csak másodsorban veszi igénybe. A vámeljárás technikájánál fogva a szállítási okmányokon még) elölt címzett, illetőleg feladó már nem jut minden esetben az adatgyűjtő vámhivatallal közvetlen érintkezésbe. A behozatal tűinyomó eseteiben ugyanis, amikor a rendeltetési állomáson nincsen vámhivatal, a szállítási vállalat az árút vámkezelés végett már egy megelőző állomáson az erre illetékes vámhivatal elé állítja, ahol a behozatali vámárúbevallást vagj^ valamely hivatásszerű árúszállítási vagy vámközvetítő, vagy pedig a szállítási vállalat mint hivatalos vámközvetítő nyújtja be a vámhivatalnak. Ilyen esetben tehát a statisztikai bejelentést is az illető vámközvetítő a vámárúbevallással egyidejűleg van hivatva teljesíteni. Hasonló a helyzet a kivitelnél is, melynek legtöbb esetében a kiviteli vámkezelés nem a feladás helyén, hanem a kiléptető határszéli vámhivatalnál vagy egy erre illetékes belterületi vámhivatalnál történik. A közvetlen átvitelben pedig, mivel a szállítási okmány szerinti feladónak és címzettnek egyáltalában nincsen módjában a vámkezelésnél közvetlenül közbenjárni, rendszerint maga a szállítási vállalat hivatalból utaltatja az árút a belépési határvámhivatalnál a vámterületen való átvitel végett az illetékes határszéli kiléptető vámhivatalhoz. Yégül a nyilvános szállítási intézetek és vállalatok közvetítésén kívül közúton, csónakon, dereglyén, tutajjal, stb. lebonyolított forgalomban a vámkezelésnél rendszerint csakis az árúszállító járhat közbe, s így a vámárúbevallással egyidejűleg a statisztikai bejelentést is csak ő végezheti. Ezért volt szükséges, hogy a javaslat a statisztikai bejelentés kötelezettségét a jelenlegi törvényben megjelölt adatszolgáltatókon kívül kiterjessze az árúszállítás és vámkezelés közvetítésével hivatásszerűen vagy hivatalból foglalkozó közvetítő személyekre és az árúszállítókra. A javaslat a statisztikai bejelentés kötelezettségét a szállítási okmány szerinti címzetten kívül, az árú tulaj donképe ni átvevőjére is kiterjeszti. Szükséges ez az intézkedés, hogy a vámeljárás és a spedicionális forgalon különleges eseteiben, amidőn a statisztikai bejelentés vagy az utólagos kiegészítés csak az átvevő részéről történhetik, az átvevő e kötelezettségének törvényes alapja legyen. Érkeznek ugyanis közvetlenül árúszállítási közvetítők (szállítmányozók stb.) címére küldemények, melyeket a szállítási vállalat egészben vagy részben a címzett közvetítőnek még a végleges vámkezelés megtörténte előtt ad ki abból az okból, mert a végleges vámkezelés csak utólagosan, a tulajdon kép eni átvevő üzleti, ipari telepén fog megtörténni, vagy az árú a végleges vámkezelésig az átvevőnek engedélyezett magánvámraktárba vagy az újabban életbeléptetett előjegyzési vámraktárba fog beraktároztatni. Előfordul továbbá, hogy a címzett közvetítő a küldeményt vagy annak egyes részleteit még a vámeljárás s a szállítási vállalattól való átvétel előtt '.a tulajdonkópeni átvevőre ruházza át (cedálja). Ilyen vagy ezekhez hasonló különleges esetekben természetszerűleg a statisztikai bejelentést már nem a címzett árúszállítási közvetítőnek, hanem a végleges vámkezelés alkalmával a tulajdonkópeni átvevőnek kell teljesítenie. Kiviteli adatgyűjtésünk mélyreható javítását célozza a javaslatnak az a rendelkezése, mely a bejelentési kötelezettséget a tulaj donkép eni küldőkre is kiterjeszti. Az árúszállítási közvetítők ugyanis a statisztikai bejelentési köe-t