Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.

Irományszámok - 1920-375. Törvényjavaslaqt Magyarország külkereskedelmi statisztikájáról

72 375. szám. lezettségüket csak úgy teljesíthetik, hogyha az e célra szükséges fontosabb adatokat (a tartalom részletes megnevezése, különféle árúk mennyiségi része­sedése, végleges rendeltetési ország stb.) megbízóiktól, a tulajdonkópeni kül­dőktől megszerzik. A külkereskedelmi adatgyűjtés folyamán szerzett tapasz­talatok szerint azonban az árúszállítási közvetítők a statisztikai bejelentést rendszerint nem a tulajdonképeni küldőktől szerzett részletes adatok alapján teljesítik, hanem erre a célra vagy a fuvarlevelek kiállításához rendelkezésükre álló általános adatokat használják fel, vagy azokat a statisztikai bejelentés kívánalmainak megfelelően a küldők megkérdezése nélkül kiegészítik. Hogy a kivitelnél a szállítóknak helytelen bevallása kiküszöböltessók, s a tulajdon­kópeni küldők közvetlen statisztikai bejelentése minden esetben biztosíttassék, a bejelentési kötelezettséget kiterjesztette a javaslat a tulajdonkópeni kül­dőkre is. A küldők a bejelentést a javaslat 4. §-a értelmében az e célra szol­gáló külön űrlapokon, u. n. »árúbejelentés«-eken teljesítik s azokat az árúszállí­tási közvetítőnek adják át. A szakasz második bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy a bejelentés írásban, e célból kiadott árúnyilatkozati űrlapokon történik, a vas­úti és hajózási forgalomra vonatkozólag a jelenlegi törvényben is kifejezetten bennfoglaltatik, a törvény 15. §-ában foglalt felhatalmazás alapján pedig a kereskedelemügyi miniszter által rendeletileg kiterjesztetett a postaforga­lomra is. Ezzel szemben azonban a javaslat e bekezdése kivételnek is helyt ad. A javaslat ugyanis az adatgyűjtést a külforgalom egész összességére kiterjeszt­vén, figyelemmel kellett lennie a határkerületek lakossága között legtöbbnyire közúton lebonyolódó úgynevezett kis határszéli forgalomra, utasforgalomra, stb.-re, melynél az írásbeli bejelentés csakis a forgalom és a vámeljárás tete­mes megnehezítésével és a felek megterheltetésóvel volna lehetséges. Külke­reskedelmi . forgalmunknak e különben jelentéktelen hányadára nézve a végrehajtási rendelet mellőzni fogja a feleknek Írásbeli bevallását és úgy fog intézkedni, hogy a statisztikai számbavétel a vámhivatalok útján történjék. A szakasz második bekezdésének az a záró rendelkezése, hogy az árú­nyilatkozátokkal egyenlő megítélés alá esnek az árúnyilatkozatokat kiegészítő vagy helyettesítő egyéb űrlapok, azért szükséges, mert így biztosítható a rende­leti úton előírandó ilyen természetű bevallások részére a törvényes keret, továbbá egyszerűsíthető a javaslat szövege azáltal, hogy a következő sza­kaszokban az árúnyilatkozatokra vonatkozó minden egyes rendelkezésnél az azokat kiegészítő vagy helyettesítő űrlapokon teljesített bevallásokat nem kell külön felemlíteni. 3. §. A jelenlegi törvény az árúnyilatkozatok bevonásánál csakis a nyilvános szállítási intézetekre ós vállalatokra támaszkodhatott. A javaslat az árú­nyilatkozatok bevonására elsősorban az erre leginkább hivatott szerveket, a vámhivatalokat veszi igénybe, amelyek abban a helyzetben vannak, hogy párhuzamosan a vámvizsgálattal, a statisztikai árú nyilatkozatokon foglalt adatok túlnyomó részének helyességét is érdemlegesen ellenőrizhetik. De emellett a javaslat nem tekint el az árúnyilatkozatok bevonásánál a nyilvános szállítási intézetek és vállalatok bevált közreműködésétől, hanem másodsorban ezeket is igénybe veszi abból a célból, hogy a vámhivatalok adatgyűjtésében eljáró közvetítő személyek és a szállítási okmányok szerinti címzettek, ille­tőleg feladók között az összekötő kapcsolatot létesítsék és az adatgyűjtés-

Next

/
Oldalképek
Tartalom