Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.

Irományszámok - 1920-375. Törvényjavaslaqt Magyarország külkereskedelmi statisztikájáról

£8 375. szám. tervezetet dolgozott ki a szerződéses vámterület külkereskedelmi statisztikájának olyan irányú reformál ás ára nézve, mely a Magyarország állami önállóságát illető ingerenciáfc a szerződéses vámterület együttes külforgalmának összeállításánál, az egységértékek megállapításánál s az eredmények közzétételénél biztosítani s a külfölddel szemben is kifejezésre juttatni hivatva volt. A reformtervezet magát az adatgyűjtést is a magyar vámhivatalok elavult lajstromos adatgyűjtő rendszere helyett — mely kisebb fokú megbízhatósága mellett a vámhivatalokat tulaj dónk ép eni munkakörükön egészen kívül esŐ statisztikai munkálatokkal nagy mórtékben terhelte, — a vámhivatalok és szállítási vállalatok által kölcsönös közreműködéssel a vámeljárás, illetőleg az árúk kiadása és feladása alkalmával a bevallásra kötelezett felektől bevonandó kettős példányú írásbeli bevallásokra (árúnyilatkozatokra) .alapította. Az osztrák adatgyűjtés alapját is ezzel teljesen azonos rendszer képezte volna. Az árúnyilatkozatok feldolgozására mindkét államban annak központi statisztikai hivatalos szerve volt terrbe véve, mely azoknak a vámhivatalok által bevont példányát a szerződéses vámterület, a szállítási vállalatok által bevont példányát pedig az illető állam önálló külkereskedelmi statisztikájának összeállítására használta volna fel. E mellett megküldte volna a két központi szerv kölcsönösen egymásnak a szerződéses vámterület külkereskedelmi statisztikájában való számbavétel végett azokat az árunyilatkozatokat, melye-' ket saját vámhivatalai a szállítási ós vámokmányokból megállapíthatólag a másik államba rendelt, illetőleg a másik államból származó küldeményekről vontak be. Az osztrák cs. kir. kereskedelemügyi minisztériummal e reformtervezet alapján folytatott tárgyalások az 1918. év folyamán az alapelvekben való megegyezésre vezettek, de az év végzetes eseményei folytán csakhamar tárgytalanná is váltak. A* forradalmi rázkódtál ások lecsillapodása után a folytonosság helyreálltával együtt a külkereskedelmi statisztikai adatgyűjtés is a régi mederbe terelődött vissza. De az eddig ismertetett előzmények szerint az egy célt szolgáló adatgyűjtésnek két medre is volt. Az egyikben nagy nehézségekkel küzködött az 1906. évi XXIII. törvénycikken alapuló magyar külkereskedelmi statisztikai adatgyűjtés, mely a szállítási vállalatoknak meglazult szolgálatán, a feleknek fölötte csökkent adatszolgáltató készségén ós megbízhatóságán alapult s teljesen nélkülözni volt kénytelen az ellenőrzésre leginkább hivatott vámhivatalok támogatását. A másik mederben tovább folyt a vámhivatalok statisztikai tevékenysége változatlanul abban a formában s azzal a módszerrel, mellyel az adatokat az egykori osztrák-magyar monarchia -egységes gazdasági területének statisztikája számára gyűjtötték s amely módszer legfeljebb vámigazgatási szempontokat szolgálhatott, de — a felek közvetlen közreműködése hiányában — gyakorlati kereskedelmi és gazdaságpolitikai érdekeket sohasem elégíthetett ki. Ezt a mai napig is párhuzamosan folyó, a közös célt külön utakon kereső s így az erőket csak szétforgácsoló munkát egyesíteni, egyszerűsíteni, a feleslegestől mentesíteni s a szükségessel kiegészíteni van hivatva ez a törvényjavaslat, mely megóvja az eddigi magyar külkereskedelmi statisztikából azt, ami abból értékes és bevált s átveszi a hajdani monarchia egységes vámterületének statisztikai adatgyűjtéséből azt, ami annak legnagyobb értéke volt s ami most — ideiglenes országhatárainknak vámhatárokká válásával — a magyar adatgyűjtés szolgálatába állítható. Ez •a mostani javaslat ezért, két munkát egyesítve, merőben felesleges erőtókozlást megszüntetve, semmi irányban sem jelent tehát új terheket. A szállítási vállalatokra nem, mert eddigi közreműködésüket csak könnyíti azáltal, hogy