Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.

Irományszámok - 1920-375. Törvényjavaslaqt Magyarország külkereskedelmi statisztikájáról

375. szám. 69 ÍI vámhivatalok adatgyűjtő tevékenységére alapítja azt; a vámigazgatásra •sem, mert attól a statisztikai kivonati lajstromok vezetésének, összegezésé­nek, egyesítésének stb. munkáját teljesen elveszi; végül az adatszolgáltató közönségre sem, mert továbbra is, úgy mint eddig, árúnyilatkozat útján fogja a külkereskedelmi statisztika részére bevallásait teljesíteni. Ezektől az alapvető szempontoktól és okoktól eltekintve is, az 1906. évi XXIII, t.-c. helyettesítését korszerű új törvénnyel szükségessé tette még ~az is, hogy a törvénynek számos részletes rendelkezése is a törvény életbe­lépése óta eltelt tizenöt esztendő folyamán ugyancsak elégtelennek bizonyult. Leginkább azonban az vált érezhetővé, hogy a jelenlegi törvényben meg­szabott keretek az adatgyűjtésnek és feldolgozásnak tökéletesedését ós íino. modását igen sok vonatkozásban gátolják. Ezért szükséges, hogy a m. kir­központi statisztikai hivatal említett reformtervezetének erre vonatkozó részei is törvényhozási úton megvalósíttassanak. Ezek azonban oly mélyreható ter­mészetűek, hogy a jelenlegi törvény egyszerű módosításával el nem érhetők. A konkrét reformtörekvések közé — amelyek a jelenlegi törvénybe bele­ütköztek — tartozik az árúszállítási közvetítők kikapcsolása és helyettük a tulajdonképeni küldő, illetőleg átvevő felek bevonása az adatgyűjtésbe. A kivitelben a szállítmányozó által, a csupán általános összefoglaló adatokat tartalmazó árúnyilatkozat mellett, a tulajdonképeni küldő által e célra szol­gáló külön űrlapokon kiállított »árúbejelentés« is beszolgáltatandó. Az adat­gyűjtés jósága érdekében feltétlenül szükséges, hogy az árúszállítási köz­vetítők az árúnyilatkozatok kiállításának érdemleges részéből teljesen kikap­csoltassanak és ezért a javaslat a már évek óta tervezett újításnak meg­felelőleg a tulajdonképeni küldők által kiállított árúbejelentéseket ruházza fel az árúnyilatkozatok jellegével. Az árúszállítási közvetítők címére ér­kezett küldemények bevallása is szorosabb kapcsolatba kerül a tulajdon­képeni átvevőkkel, akik maguk is kötelezhetők a statisztikai bejelentés teljesítésére. A jelenlegi törvény gátolta a külkereskedelmi értékadatok meghatáro­zásánál mindeddig nélkülözött értékbevallás alkalmazását is. Németország már több év előtt kezdte meg a reform fokozatos megvalósítását. Az érték­bevallás egyelőre nálunk sem lesz általánosságban megvalósítható, módot kell azonban találni, hogy ez irányban határozott kísérletek tétessenek s — kedvező tapasztalatok esetén — a fokozatos átmenet előkészíttessék. Nem bizonyulnak megfelelőknek a jelenlegi törvénynek a statisztikai illetékre vonatkozó rendelkezései. Módosításukat már egymagában az is in­dokolja, hogy a jelenlegi illetékskála nem eléggé progresszív, tótelei a nagy­tömegű s megfelelően nagy értéket képviselő szállítmányokhoz, például teljes hajórakomány okhoz, nem alkalmazkodnak s így más küldemények tekintetében igazságtalanok. Parancsoló szükséggé teszik az illeték feleme­lését a magyar külkereskedelmi statisztika adatgyűjtésének és feldolgozásának nagy mértékben megnövekedett költségei és az államháztartásnak az az érdeke, hogy a statisztikai szolgálat költségei lehetőleg saját bevételi forrá­sából fedeztessenek. A javaslat mellőzi az illetékskála meghatározását s fenntartja azt a rendeleti útnak, mely az árviszonyok nagy ingadozásai és #, pénzérték bizonytalan alakulása mellett ma a legajánlatosabb, mert szükség esetén könnyen, törvényhozási intézkedés nélkül módosítható. Az új szabá­lyozás a bejelentett árúk mennyiségével arányosan emelkedő alapon tervezi a, jelenlegi törvényben megállapított s a mai értékviszonyok mellett teljesen tarthatatlan illetóktételeknek tetemes felemelését, olykép azonban, hogy azok

Next

/
Oldalképek
Tartalom