Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.

Irományszámok - 1920-379. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése gróf Andrássy Gyula, Rakovszky István, gróf Sigray Antal és Beniczky Ödön nemzetgyűlési képviselők mentelmi ügyében

114 379. szám. tényleges magyar miniszterelnökkel szemben miniszterelnöki kinevezést fogadott el, e címen kinevezéseket eszközölt, a magyar kormánynak békés megoldásra irányuló felhívásával szemben a legtöbb esetben félrevezetéssel megszerzett katonai csapatokat a kormány által kirendelt katonai erővel szemben felvonultatta, fegyveres támadást fenyegetés közben bejelentette, ellenállás esetére súlyos következményeket kilátásba helyező kijelentéseket tett és a fegyveres támadásra utasítást adott; Andrássy Gyula gróf azon tényével, hogy Rakovszky István kormányának külügyminisztereként szerepelt, e megbízást elfogadta, a magyar kormány kiküldötteinek tárgyalásában részt vett, a magyar kormány intentióinak és ajánlatának ismerete mellett ezzel szemben magát Rakovszky Istvánnal azonosította, a királyt, illetve Rakovszky Istvánt jobb elhatározásra bírni nem törekedett, sőt a fegyveres összetűzés tudatában és ennek megtörténtekor is a megkezdett terv mellett továbbra is kitartott: Sigra}

7 Antal gróf azon tényével, hogy intézkedett, miként a katonai csapatok a királynak a hűségesküt letegyék, és a Budapestre bevonuló királyt kövessék: végül Beniczky Ödön azon tényével, hogy Rakovszky István kormányának belügyminisztere lett s hogy a budapesti szervezkedést irányította : mind a négyen tagjaivá lettek annak a csoportosulásnak, amelynek célja volt a magyar kormányt erőszakkal és fenyegetéssel hivatásának szabad gyakorlatában megakadályozni, s amely a cél elérése végett vaspályákat, posta- és távirdahivatalokat hatalmába kerített és egyes személyek ellen tényleg erőszakot alkalmazott. Ez a cselekmény a Bfck. 152. §-ának 3-ik pontjába ütköző és a 154. és 155. §-ok szerint minősülő lázadás bűntettét képezik, ezért a terheltek mentelmi jogának felfüggesztésére szükség van. Az érdekelt képviselők meghallgatásuk során bejelentették mentelmi joguknak megsértését, minek folyománya gyanánt a mentelmi bizottság a mentelmi jog felfüggesztésének kérdésével kapcsolatban a mentelmi joguk megsértésének az érdekelt képviselők részéről történt bejelentésével is foglalkozott. A mentelmi jog felfüggesztésének kérdésével kapcsolatban a mentelmi bizottság az ezirányban kifejlődött egységes gyakorlatra támaszkodva négy kérdést tett vizsgálat tárgyává: 1. a mentelmi jog felfüggesztése iránti megkeresés arra illetékes hatóságtól érkezett-e; 2. a cselekmény, melynek alapján a mentelmi jog felfüggesztése kéretik, büntető törvényeink szerint kimeriti-e valamely büntetendő cselekmény tényálladékát; 3. a cselekmény elkövetése •és a nemzetgyűlési képviselő személye között, kinek mentelmi jogát az illetékes hatóság felfüggeszteni kéri, az okozati összefüggés megállapítható-e és végül 4. hogy nem forog-e fenn politikai zaklatás esete. A mentelmi bizottság a megkeresés kapcsán megküldött iratokból megállapította, hogy a mentelmi jog felfüggesztése'iránti megkeresést a budapesti kir. büntetőtörvényszék mint a Bp. 16. §-a szerint illetékes bíróság intézte a budapesti kir. főügyész útján a Nemzetgyűlés elnökéhez, s hogy ily módon a megkeresés az 1896. évi XXXIII. t.-c. 40. §-a értelmében arra illetékes hatóság részéről érkezett. Megállapította a mentelmi bizottság, hogy a cselekményt, melynek elkövetésével nevezett nemzetgyűlési képviselők vádolva vannak, s amelynek -alapján mentelmi jogukat az illetékes hatóság felfüggeszteni kéri, a Btk. 152., 154. és 155. §-ai értelmében büntetendő cselekményt képez, ugyancsak