Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.
Irományszámok - 1920-379. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése gróf Andrássy Gyula, Rakovszky István, gróf Sigray Antal és Beniczky Ödön nemzetgyűlési képviselők mentelmi ügyében
379. szám. 115 Ez az üzenet ultimátum jellegével bírt. Ugyanezen szombaton este Y 29 órakor a kormányzó úr Őfőméltóságának megbízásából indultak útra Vass József miniszter és Ottrubay vezérkari alezredes autón Komáromba, hogy Őfelségét felkeressék és a kormány megbízásából felkórjók, hogy, vagy hagyja el az ország területét, vagy szűkebb kísérettel jöjjön Budapestre ós személyesen győződjék meg arról, hogy katonai erővel a fővárosba való bejövetele az országot végveszedelembe döntené. Egyben magukkal vitték a nagyhatalmak demarsának másolatát és a kormányzó úrnak a királyhoz intézett sajátkezű magánlevelét. Amint Vass József vallotta, éjjel 12 óra tájt érkeztek Komáromba. Itt az egyik vonaton Rakovszky István fogadta őket, aki nyomban magához kérette gróf Andrássy Gyulát s a tárgyalás ezek és Boroviczény Aladár követségi titkár jelenlétében folyt le, utóbbi azonban csak hallgató szerepet játszott. Vass József miniszter küldetésének célját előadva kijelentette, hogy Ő Felségével személyesen akar beszélni. Rakovszky István azonban azt válaszolta, hogy ez lehetetlen, egyébként is a király már tud a kiküldetésről ós ők vannak megbízva a tárgyalásokkal. Vass József ezután megbízatásához képest előadta a magyar kormány ajánlatát, bemutatta a nagykövetek demarsát ósigyekezett Rakovszky Istvánt és Andrássy Gyula grófot rávenni arra, hogy álljanak el azon céljuktól, hogy a királyt fegyveres erővel Budapestre hozzák r figyelmeztette őket arra a veszedelemre, ameiy ebből erre az országra származik. A demarsról úgy Rakovszky mint Andrássy kicsinylőleg nyilatkoztak és a kiküldötteket arra igyekeztek rávenni, hogy hagyják abba a fegyveres ellentállást, hogy a kormányzó úr adja át a hatalmat önként a királynak. Hasonlóképen visszautasításban részesült az az ajánlat is, hogy a király fegyveres erő nélkül szűkebb kísérettel jöjjön Budapestre és így személyesen győződjék meg a helyzet komolyságáról. Látva a tárgyalás céltalan voltát, az időközben Tatára érkezett vonatból Vass József miniszter ós Ottrubay vezérkari alezredes kiszállottak és autón visszatértek Budapestre. Vasárnap a délelőtt, folyamán ismét felhívta Rakovszky István gróf Bethlen István miniszterelnököt ós a hivatalos feljegyzések szerint ekkor akövetkező beszédváltás történt: Rakovszky István azt közölte, hogy most vették el a kormány csapatainak összes tüzérségét, a kormánynak több ágyúja már nincsen, most waggonirozzák ki az összes tartalékokat, félórán belül kiadja a parancsot a. támadásra. Ha a kormánv nem ad ki parancsot az ellenségeskedés beszüntetésére, a miniszterelnök személye ellen a legszigorúbb megtorlással fog élni. A miniszterelnök azt felelte, hogy az ügy át van adva a katonai köröknek, ezek nélkül nincs módjában intézkedni. Erre Rakovszky István azt felelte: »Te miniszterelnök vagy, Te a kormány feje vagy, felelős vagy mindenért, azért is amit a katonák csinálnak,. — ezzel nem lehet kibújni a felelőség alól«. Erre a miniszterelnök utalva előző kijelentésére, letette a kagylót s ezzel a beszélgetésnek véget vetett. A csapatok közti Összeütközés és annak következménye, úgy a visszavonulás részletei is ösmeretesek. Rakovszky István azon tényével, hogy bár tudta azt, hogy az országnak törvényes miniszterelnöke van, felhívásra azonnal Sopronba utazott és ott a Az 1920. évi február hó 16-ikára összehívott nemzetgyűlés irományai. XII. kötet. 15
