Nemzetgyűlési irományok, 1920. XI. kötet • 320-362., XLIX. sz.
Irományszámok - 1920-326. Törvényjavaslat a gazdasági felügyelő szolgálatról
36 326. szám. azonban a mezőgazdaság érdekeit védő rendszabályok alkalmazása — kivévén az országos központi kormányzatot — a törvényhatósági közigazgatás keretében s e közigazgatásnak ama szervei útján történik, amelyeket a vonatkozó törvények megjelölnek. De a törvényhatósági közigazgatásnak nincsenek külön mezőgazdasági szervei, mezőgazdaságilag képzett tisztviselőkkel sem a vármegyei törvényhatóság, sem az alispáni hivatal, sem a főszolgabírói hivatal nem rendelkezik. Már az 1912: XXIII. t.-c. szükségét érezte annak, hogy e tekintetben a vármegyei törvényhatóságot ós az alispáni hivatalt kisegítse, úgy rendelkezvén, hogy a vármegyei gazdasági felügyelőségek, ha a törvényhatósági igazgatás keretében mezőgazdasági ügyekben szakvéleményt kérnek tőlük, azt megadni kötelesek, sőt hogy a törvényhatósági igazgatásban még hatályosabban érvényesüljenek a mezőgazdasági szempontok, ugyané törvényben biztosítva van, hogy a vármegyei gazdasági felügyelőségek felszólítás nélkül is előadhatják véleményüket és megtehetik az igazgatás számára javaslatukat, amely javaslatokat nem lehet egyszerűen félre tenni, hanem azokkal érdemlegesen foglalkozni kell. Ezt a szükséges és célszerű intézkedést, mely az államkormányzat gazdasági hivatali szerve: a vármegyei gazdasági felügyelőség és a törvényhatósági igazgatás között üdvös kapcsolatot teremtett, a javaslat is fenn kívánja tartani, sőt kiegészíti azt a tekintetben, hogy a gazdasági felügyelői szolgálatot nemcsak a vármegyei és városi törvényhatósági igazgatással, de ezen túlmenőleg a járási igazgatással és a rendezett tanácsú városi igazgatással is kapcsolatba hozza. Különösen a járási igazgatásban lesz ennek nagy jelentősége. Elsőfokú közigazgatási hatóságunk úgyszólván minden mezőgazdasági ügyben a járási főszolgabíró. Az ő közigazgatási intézkedéseiben érvényesülnek legelőször a mezőgazdasági törvények rendelkezései, nagyon fontos tehát, hogy a főszolgabírói intézkedések mezőgazdasági szempontból mindig helyesek és célszerűek legyenek. A járási gazdasági felügyelő mezőgazdasági szaktudásával a járási főszolgabírónak is rendelkezésére áll, megkérdezésre megadja a kívánt szakvéleményt, vagy szükség szerint saját kezdeményezéséből is megteheti a mezőgazdaság érdekeit szolgáló előterjesztéseit. A javaslat 12. §-a még szorosabbá teszi a törvényhatósági közigazgatás ós a gazdasági felügyelői szolgálat közötti kapcsolatot, kimondván, illetőleg bizonyos változtatásokkal fentartván az eddig érvényben volt 1912: XXIII. t.-c. ama rendelkezését, hogy vármegyei törvényhatóságokban a mezőgazdasági ügyekre nézve a vármegyei 'gazdasági felügyelőségek az előadói teen. dőket is teljesítsék. Azt jelenti ez, hogy ne csak felhívásra vagy anélkül véleményt mondjanak, de a vármegyei közigazgatásban szükség szerint közvetlenül is részt vegyenek. Mivel azonban a vármegyei gazdasági felügyelőségeknek, mint a földmívelésügyi minisztérium külső hivatali szerveinek első sorban e minőségükből folyó ós az állami igazgatás körébe tartozó teendőket kell elvégezniük, a javaslat a törvényhatósági igazgatás részéről való igénybevételüknek határt szab annyiban, hogy ez igénybevételt kizárólag olyan mezőgazdasági ügyekre korlátozza, amely ügyek különös mezőgazdasági szakképzettség nélkül, tehát az ily képzettséggel nem bíró vármegyei tisztviselők által el nem intézhetők. Amint már fentebb említettem, ez a rendelkezés nem új. Már az 1912 : XXIII. t.-c. is kötelezte a vármegyei gazdasági felügyelőségeket, hogy a törvényhatósági közigazgatásban mezőgazdasági ügyekre nézve az előadói tisztet ellássák. Ez a törvény azonban elmulasztotta az előadói tisztség tar-
