Nemzetgyűlési irományok, 1920. XI. kötet • 320-362., XLIX. sz.

Irományszámok - 1920-326. Törvényjavaslat a gazdasági felügyelő szolgálatról

326. szám. 37 talmát közelebbről meghatározni, aminek folytán olyan gyakorlat fejlődött ki igen sok vármegyében, hogy a vármegyei előadói tisztség a gazdasági felügyelőségeket teljesen lekötötte ós elvonta az állami igazgatás körében rajok váró feladatoktól. A gazdasági felügyelői szolgálatnak ilyen irányba fejlődósét segítette az is, hogy e törvény a vármegyéi gazdasági felügyelőséget teljesen alárendelte a vármegyei törvényhatóságnak. A helyett tehát, hogy voltaképeni feladatának, a gazdaságfejlesztés külső munkájának élhetett volna a vármegyei gazdasági felügyelőség, vármegyei belső hivatal lett és a gazdasági élettel közvetlenül jóformán nem is érintkezhetett. Szükségessé vált tehát meghatározni; hogy előadói minőségében is csak olyan ügyek feldolgozásával, előadásával és helyszini tárgyalásával lehessen megbízni, amely ügyeknek feldolgozása, előadása vagy helyszini letárgyalása mezőgazdásági szakismereteket igényel, — illetőleg hogy az előadói tisztség ilyen ügyekben sem terjedhet túl azon, hogy a gazdasági felügyelőség elkészítse ós előadja az intézkedési tervezeteket, vagy szükség szerint a helyszínén letárgyalja a mezőgazdasági kérdéseket. Mindenesetre kívánatos lenne, ha legalább ily mérvben igénybe vehető mezőgazdasági előadót adhatnánk a járási főszolgabírói hivataloknak is, a járási gazdasági felügyelőnek ily megbízatása azonban nem volna célszerű, sőt nagyon is hátrányos lenne a gazdasági felügyelői szolgálatra. Egy hivatalhoz semmiképen sem lehet lekötni a járási gazdasági felügyelőt, akinek lehetőleg állandóan künn kell élnie és a gazdaközönséggel érintkeznie, A javaslat tehát nem tartalmaz olyan intézkedést, mely a járási főszolgabírói hivatalban előadóvá tenné a járási gazdasági felügyelőt, arra azonban mégis módot ad, hogy intézkedési térvezetek elkészítésével és* helyszini tárgyalással őt is megbízhassa a járási főszolgabíró olyan ügyekben, amelyeknél a mezőgazdasági szakismeretek nem nélkülözhetők. 13. §. Az előadói tisztség azt követeli, hogy a vármegyei gazdasági felügyelőség hivatali helyisége kapcsolatban legyen az alispáni hivatallal. Ennélfogva kimondja a javaslat, hogy a vármegyei gazdasági felügyelőség róázóre megfelelő hivatalos helyiség kijelöléséről ós átengedéséről a vármegyei törvényhatóság köteles gondoskodni. Viszont a járási gazdasági felügyelő elhelyezése tekintetében e kötelezettség" megállapítására szükség nincs, mivel a járási gazdasági felügyelő nem rendszeres előadója a járási főszolgabírói hivatalnak. 14. §. A mezőgazdasági érdekképviseletről szóló 1920. évi XVIII. t.-c. alapján létesült járási ós vármegyei mezőgazdasági bizottságok anyagi eszközökkel nem rendelkeznek, díjazott tisztviselőket tehát nem alkalmazhatnak. Pedig minden bizottságnak szüksége van valakire, aki az ügyek rendszeres intézésében az elnöknek segítségére legyen. E célra a vármegyei gazdasági felügyelőség vezetője vagy helyettese, illetőleg a járási gazdasági felügyelő lesz igénybe vehető. Ez annál is inkább célszerű lesz, *mert így a gazdatársadalom érdekképviselete és a gazdasági felügyelőségek között még szorosabb és elevenebb kapcsodat létesül, mint hogyha a gazdasági felügyelő csak tágja volna a mezőgazdasági bizottságnak. A 15. §. fentartja az 1912 : XXIII. t.-c.-nek azt a célszerű rendelkezését, amely szerint a vármegyei gazdasági felügyelőség vezetője a működési körébe eső vármegyei és városi törvényhatóság közgyűlésén ülósi és szavazati joggal bir, e törvényhatóságok közigazgatási bizottságának pedig tagja ós mezőgazdasági szakelőadója. 16. ós 17. §. A javaslat e rendelkezései arra a kettős szerepre vannak