Nemzetgyűlési irományok, 1920. X. kötet • 304-319. sz.

Irományszámok - 1920-306. Törvényjavaslat a trianoni békeszerződés következtében elbocsátandó hivatásos katonai havidíjasok és hivatásos altisztek kivételes átmeneti ellátásáról

306. szám, 67 és biztonság fentartása körül rendeltetése különben kötelezné. Ez ellátatlan feladatok végzésére részben új szervezeteket kell majd teremteni, részben a meglévőket- kell kibővíteni. Ez állami működések többlete fog annak a feleslegnek az elhelyezésére szolgálni, amely a- szűk korlátok közé merevített hadseregből kiszorul, ez állami szolgálatban való elhelyezésben áll az az ellátás, amelyben elbocsátandó tisztjeink részesíthetnek. A törvénytervezet szerint mindaz a hivatásos havidíjas, aki a békeszerződés következtében végrehajtandó létszámcsökkentés folytán bocsátatik el, — bizonyos meghatározott időre átmeneti viszonyba kerül ós átmeneti illetékekkel láttatik el. Nem helyezhető azonban az átmeneti viszonyba, illetve e viszonyból kivétetik az a havidíjas, aki a neki felajánlott más irányú állami alkalmaztatást nem hajlandó elfogadni. A tervezet készítői előtt elérendő célként főként az állam érdeke lebegett, mely e kérdés megoldásánál megvalósítandó. Ebből folyt az érdekelt havidíjasok egyéni érdekének részben háttérbe szorulása, ami abban nyilvánul meg, hogy az érdekelteknek saját tetszésétől függő magánúton a magán alkalmazásba való elhelyezkedését nagy mértékben megnehezítette az által, hogy az állam rendelkezésére állani nem akaró havidíjasokat az átmeneti viszony és az ebből folyó illetékek élvezetében nem- részesíti, illetőleg azokat megvonja tőlük. . Ennek az első pillanatra talán nem egészen méltányosnak látszó intézkedésnek komoly háttere ós okai vannak, mert ha az'érdekelteket nem kötjük meg oly erősen, úgy az a helyzet áll elő, hogy munkabíró férfiakat ellátásban részesítünk s olyan végrehajtási ágazatokba, hol ezek alkalmazhatók volnának, új munkaerőket kell alkalmaznunk. Ez pedig az államra kétszeres pénzbeli megterheltetést jelentene. A tervezet ilykóppen kettős célt szolgál, először az elbocsátandó havidíjasok további lótfentartását biztosítja, másodszor ezeket az állami gépezet számára leköti s további gazdaságos felhasználásukat lehetővé teszi. Éppen ennélfogva a tervezet megvalósítása tulaj donképen alig fog az államkincstárra újabb lényeges terhet jelenteni, mert hiszen a hadseregben feleslegessé válók túlnyomó része más állami alkalmazáshoz igénybe vehető, illetőleg felhasználható lesz. Mindez értelemszerűen vonatkozik a hivatásos rangosztályba nem sorolt havidíjasokra és hivatásos altisztekre is. Ezekre nézve azonban az államnak az átmeneti ellátás tartamára vonatkozólag különböző fokú kötelezettsége állapíttatott meg, minthogy ebből a szempontból az egész altiszti (rangosztályba nem sorolt havidíjasi) kar nem teljesen egységes alapon bírálandó el. Eszerint állapíttatott meg az altiszti karnak bizonyos csoportosítása, mely csoportosításnak megfelelően a gondoskodás mérve is változik. Ezen eltérés tette szükségessé a törvénytervezetnek két részre való osztását. A tervezet részletes indokolását a körvetkezőkben ismertetjük: Az 1. §-hoz. E szakaszban kimondatik az elv, hogy a létszámcsökkentés következtében elbocsátásra kerülő rangosztályba sorolt hivatásos havidíjasokról az Ullam gondoskodni, kíván. Természetesen csak hivatásosak jöhetnek tekintetbe gondoskodás szem9* ^