Nemzetgyűlési irományok, 1920. X. kötet • 304-319. sz.
Irományszámok - 1920-306. Törvényjavaslat a trianoni békeszerződés következtében elbocsátandó hivatásos katonai havidíjasok és hivatásos altisztek kivételes átmeneti ellátásáról
68 306. szám. pontjából, mert a még szolgáló tartalékos tisztekkel szemben az állam nem lehet ily természetű gondoskodásra kötelezve. Amazoknak életpályája szakad meg — önhibájukon kívül, — emezek nem élethivatásként szolgáltak. Az ellátás átmeneti jellege-: a viszony és az illetékek átmeneti jellegében jut kifejezésre. A 2. §-hoz. Az átmeneti viszony időtartamának megállapításánál a tervezet nagyjában arra az alapra helyezkedett, amit a német-birodalmi törvényhozás fogadott el az elbocsátott német tisztek ideiglenes ellátásánál. Ez az alap azért látszik célszerűnek, mert legalább ennyi időt kell számításba vennünk a viszonyoknak legalább viszonylagos megszilárdulásáig, másrészt a tervbevett N átmeneti idő nem oly hosszú, hogy akár pénzügyi szempontból is kifogásolható lenne, feltétlenül biztosítani kellett az átmeneti idő esetleges meghosszabbítását. E meghosszabbítás csak kivételes esetekben történhetik. Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy nálunk sokkal nehezebb az elhelyezkedés, mint pl. Németországban. Iparunk és kereskedelmünk fejlettségi foka nem kedvez úgy az elhelyezkedésnek, mint Németországban. Ezenkívül Németországban 66 milliónyi népességre esik 20 ezer tiszt. Nálunk pedig 8 millió lakosra jut 8.500 tiszt, vagyis míg lakosságunk nyoleadrósze a németeknek, addig tisztjeink száma amazokénak csaknem a harmadát teszi. Az átmeneti idő N szempontjából különbséget tettünk a nőtlen és nős, vagy családos egyének között, amazok átmeneti viszonyát 1 /s-ad részben Idsebb időben szabván meg. E megkülönböztetésben a nős vagy családos egyének nehezebb helyzetének szükséges védelme s annak felismerése nyilvánul meg, hogy az ilyenek elhelyezkedése mindenesetre nehezebb, mint a nőtlen egyéneké. A második §. utolsó bekezdése azokról kíván gondoskodni, akik minden átmenet nélkül lennének a nyugállományba helyezendők. Az átmeneti illetékek összegének meghatározása azon alapul, hogy az átmenet idejére szóló ideiglenes ellátásnak nem az esetleges nyugdíj mórvét, hanem inkább az eddig élvezett' javadalmazás értékét kell megközelíteni. Olyan egyéneket ugyanis, akiknek szabad elhelyezkedését erősen korlátozzuk, akikkel rendelkezünk s akiket továbbra is az állam szolgálatába akarunk állítani, csakis oly pénzbeli ellenszolgáltatásban részesíthetünk, amely a mai gazdasági viszonyok közepette legalább megközelíti a létminimumot. Mégis, minthogy, az átmeneti viszonyba kerülőket csak megkötjük, de szolgáltatást tőlük, vagy egyrészüktől azonnal nem kapunk, a külön pótdíjat (külön természetével bíró netáni egyéb pótdíjakat) elvonjuk tőlük, ily módon is kifejezésre hozva az átmeneti viszonynak a rendestől eltérő természetét és az illetékkel való ellátás kivételes voltát. A mellékilletékeknek teljes összegükben való odaítélése azon az elven alapul, hogy ezek a fizetési fokpzatönkint változó törzsilletményeken felül s azoktól függetlenül, mint a mai pénzügyi helyzetben f entartható legalacsonyabb standard of Life biztosítékai állapíttatnak meg, A sérülési (sebesülési, személyi) pótdíj folyósítása, annak sajátlagos természetében leli indokát. _ A4. §-hoz. E §. feltételes felsorolása az átmeneti viszonyba helyezést kizáró okoknak. Az 1. ponthoz. A törvénytervezet csak azokról kíván gondoskodni, akik
