Nemzetgyűlési irományok, 1920. X. kötet • 304-319. sz.

Irományszámok - 1920-315. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése "az ellátatlanok ellátásának biztosítására szolgáló őrlési és forgalmiadóról szóló 279. számú törvényjavaslat tárgyában

188 315. szám. élelmezési minisztériumot az 1921. évi XXIII. t.-c. megszünteti és beleolvasztja a földmívelésügyi minisztériumba, a bizottság mindenütt, ahol a javaslat közélelmezési minisztert említ, helyébe a földmívelésügyi minisztert tette. Az 1. §. első bekezdéséből a »bármely más feldolgozás« szavakat ki kellett hagyni, mert az őrlésen, hántoláson és daráláson ^kívül végzett bármely más művelet csak előkészítő munka lehet, mint pl. a koptatás s így itt félremagyarázásokra adhatna alkalmat ez a kifejezés. A 2. bekezdést a bizottság olyan módon egészítette ki, hogy nem tekinthető malomnak az olyan készülék, amely csupán darálásra alkalmas, feltéve, hogy tulajdonosa azt csupán a saját céljaira használja ós nem keresetűzósre. Ennél a bekezdésnél ós a javaslat többi szakaszaiban is a tulajdonos saját használatával egyenlő elbánás alá veszi a javaslat azt is, ha a tulajdonos a saját alkalmazottai javára is végez őrlést vagy darálást. Az 5. bekezdésben a bizottság határozottabban akart kifejezést adni annak, hogy az elsőrendű kenyórmagvakat csupán emberi táplálkozásra szabad felhasználni ós ezért szigorúan eltiltja egyrészt az olyan készülékeken való őrlést, amely nem alkalmas arra, hogy a búzából ós a rozsból megfelelő mennyiségű liszt állíttassék elő s ezáltal megakadályozza a pazarlást, másrészt ugyancsak szigorúan eltiltja a búzának ós rozsnak darálását, zúzását s ezzel közvetve azt, hogy ezeket a nemes magvakat allatete^ésre használják fel. A tilalom megszegése, ha egyúttal az őrlési adó szándékos megrövidítésével van kapcsolatban, adócsalás, ha pedig szándékos megrövidítés nincs is, a javaslat 12. §-a alapján 50.000 koronáig terjedhető pénzbírsággal büntethető. A 2. §. első bekezdéséből a bizottság kihagyandónak tartotta azt a mondatot, amely részletezi, hogy mennyi a beszolgáltatandó gabonamennyiségből az adó ós mennyi az őrlési vám. Feleslegesen részletez itt a javaslat, mert egyrészt a 14. §. is tartalmaz ebben az irányban rendelkezést, másrészt pedig arra a feltevésre vezethetne, mintha a malom jogosult volna az adót meghaladó gabonamennyiség piaci árának a megtérítésére s így nómiképen ellentótben van az 5. §-szal. Ennek megfelelően a szakasz két rendelkezését kellett megfelelően módosítani. A bizottság, alapos megfontolás alá vette azt a sokat hangoztatott kívánságot, hogy az adó kulcsa leszállíttassék-e vagy sem. A bizottság arra a megállapodásra jutott, hogy a kulcs leszállítása nem lehetséges. El is tekintve attól, hogy a javaslat pénzügvi eredménye és a közellátás biztosítása arra az alapra építtetett, hogy a 15%-os kulcs mellett mennyi gabona várható, és a kulcsnak leszállítása, habár mérsékelten történnék is, ezt az egész gazdasági tervet lényegesen megbolygatja, nem tekinti a bizottság sem méltányosnak, sem jogosultnak, hogy akkor, amikor a javaslat minden egyéb termelő osztály terhét lényegesen emeli, itt a múlttal szemben. teherleszállítást adjon. A dolog ugyanis úgy áll, hogy ez a javaslat — az adóteher nagyságát illetően — a mai jogállapottal szemben a legcsekélyebb változást sem jelenti, mert a kivételes törvények alapján ma életben lévő gabonagyűjtés egyik módja éppen az, hogy a malom őrlési vám fejében 15, illetve 12%-ot tartozik elvenni és beszolgáltatni. Emellett ma még a kötött forgalom minden más hátránya is megvan. Akkor tehát, amikor a javaslat törvénnyé válása esetén a szabad forgalom helyreáll, ós így a gazdaközönség egy másik nagy tehertől szabadul, az állam végtelenül nehéz pénzügyi helyzetében nem lehet a létező terhek csökkentését javasolni.