Nemzetgyűlési irományok, 1920. X. kötet • 304-319. sz.

Irományszámok - 1920-315. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése "az ellátatlanok ellátásának biztosítására szolgáló őrlési és forgalmiadóról szóló 279. számú törvényjavaslat tárgyában

.315. szám. 189 A bizottság azonban mégis szükségesnek találta legalább a porlási százalók nagyságát korlátozni. A mai, rendelettel megállapított 3% porlási százalék túlságos. Ennyi még * a tökéletlenebb berendezésű malmokban sem megy valóban veszendőbe, s így a többlet a gazda rovására a malomnak adott ajándék. S ha figyelembe veszi is a bizottság azt, hogy a termésév elején a fiatal termés víztartalmára való tekintettel a bizottság által megállapított 1*5% talán nem eléggé megfelelő, viszont az év második félében a gabona kiszáradása után szükségtelen az 1*5%, úgy hogy végeredményben az egész évben ez a mennyiség a tényleges veszteséget mindenesetre pótolja. A 3. §. két módosulást szenvedett. A bizottság indokolatlannak találta, .hogy a kereskedelmi malom a darálásnál nagyobb adót fizessen, mint más malom s azért itt is beállította a darálásnál a 12°/o-os adótételt. Figyelembe vette továbbá azt a körülményt, hogy a kereskedelmi malmok nem csupán az egész Magyarország, hanem a külföldi gabonatermés egy részének a feldolgozására is be voltak rendezve, tehát most legalább azt kell minden lehető eszközzel előmozdítani, hogy a megszállott részek termése legyen náluk feldolgozható. Ezt rendkívül ' megnehezítené az, ha a külföldről behozott gabona után is fizetniök kellene az őrlési adót. Ennek megelőzése céljából vette fel a bizottság a 3. §-ba az új 3. bekezdést. Leglényegesebben módosult a 4. §, A bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nemes kenyérmagvakból a megfelelő adót le kell adnia / annak az adózónak is, aki olyan kedvező helyzetben van, hogy maga tarthat magának malmot. Ellenben minden eszközzel elő kell mozdítani azt, hogy az állattenyésztés érdekében • minél kisebb teherrel ós minél kevesebb zaklatással járó ellenőrzés mellett darálhassa meg az állatai táplálására szolgáló szemes terményt. Sőt szükségesnek tartotta a bizottság azt is, hogy abban az esetben,^ha a község területén vámmalom nincs, a községnek az a szegényebb lakója, aki nem rendelkezvén darálóval, kénytelen volna a maga csekély takarmánynak való gabonáját nagy költséggel messze elszállítani, és így a költség ós az adó megtakarítása céljából inkább szemes állapotban etetné fel azt az állataival, ettől a költségtől menekülhessen oly módon, hogy a község területén lévő gazdasági darálón daráltathassa meg gabonáját anélkül, hogy emiatt a kényelmetlen ellenőrzési eljárásnak, ós adónak legyen alávetve. Ezek az indokok vezették a bizottságot a 4. §. első. bekezdésének a csatolt szöveg szerint való módosítására és az új 3. bekezdés- közbeiktatjasara. , Az 5. §. szövege a javaslat szövegével szemben változott ugyan, ez a változás azonban csupán annyit kivan elérni, hogy a kifejezésekben is tökéletes legyen, amennyiben őrlési díjat az állam csak a vámmalomnak térít meg, amelytől elveszi a keresetét, vagyis a vámgabonát, ellenben nem őrlési díj,,hanem megtérítés ez a többi malomnál, .amely vámot nem szedhet. A. 6. §. volt az, amely épen a zaklató ellenőrzési szabályokat irta elő. A bizottság a szakaszt csak lényegtelenül módosította, mert egyrészt a gazdasági darálók mentesítésével épen a legméltánytaianabb esetek önként megszűnnek, másrészt pedig a bizottság* is belátja, hogy ez a szakasz az eredmény biztosítása céljából feltétlenül szükséges, mert célravezetőbb ellenőrzési módot alig lehet találni. A 7. §. 4. bekezdésének szövegét a bizottság azért módosította, hogy az abban foglalt szabálylyal elérni kivánt cél, t. i. az, hogy a malmok a gazdát meg ne rövidíthessék, teljesen világosan tűnjék ki. Nem kivánta