Nemzetgyűlési irományok, 1920. X. kötet • 304-319. sz.

Irományszámok - 1920-308. Törvényjavaslat a sajtóról szóló 1914:XIV. törvénycikk egyes rendelkezéseinek ideiglenes módosításáról és kiegészítéséről

142 308. szám. A St. megalkotása óta eltelt idő bőséges tapasztalata eléggé beigazolta, hogy ez az álláspont nemcsak a jog s az igazság követelményeinek meg nem felel, hanem a helyesen értelmezett sajtószabadsággal éppen azért áll ellentétben, mert nem a szabadságnak, hanem az azzal való visszaélésnek kedvez és hogy vissza kell térnünk arra a javaslatra, amelyet már a St. előkészítése során, a bírói kar tekintélyes tagjai szükségesnek tartottak. A javaslat — amint az általános indokolásban már jelezve volt — tartózkodik attól, hogy a sajtójogi felelősséget teljesen új alapokra fektesse ós a fennálló sajtójogunkon és annak felelősségi rendszerén pusztán annyi módosítást kíván tenni, amit a jog, az igazságosság ós a közérdek kellő védelme megkövetel. E szempontból elégségesnek látszik, ha a sajtójogi felelősséget addig a mértókig terjesztjük ki, amely kiterjesztést a bírói kar tekintélyes tagjai már a St. alkotása során is helyesnek s a jelen javaslat közlése alkalmával .is a bírói és ügyészi karunk.legkiválóbb tagjai mellőzhetetlenül szükségesnek tartottak. A javaslat 1. §-a ehhez képest abból indul ki, hogy az időszaki lapban elkövetett bűncselekmény miatt a szerzővel együtt feleljen az az egyén, aki a közleményt közzétóteti, vagyis az, aki tulaj donkép a bűncselekmény elkövetési cselekményét véghez viszi. Ez az egyén" rendszerint a felelős szerkesztő, (hirdetéseknél és nyilttéri közleményeknél pedig a kiadó), mert az ő hivatása' a lap anyagának összeállítása. Ha azonban a felelős szerkesztő (illetve a kiadó) bebizonyítja, hogy a közleményt tilalma ellenére, vagy közreműködése nélkül tették közzé, a javaslat az anyagi igazság elveinek megfelelően, a szerzővel együtt azt az egyént kívánja felelősségre vonni, aki a közzétételt elrendelte, ily elrendelés Jbiányában pedig azt, aki a közleményt közzétette. Módot kíván továbbá a javaslat nyújtani arra, hogy a-felelős szerkesztővel ós a szerzővel együtt legyen felelősségre vonható a kiadó is abban az esetben, ha a közlemény megírásában vagy közzétételében közreműködött, mert, a kiadónak ily esetben büntetlenül hagyását semmiféle helyesen értelmezett szabadság meg nem kívánja s az anyagi igazsággal össze nem egyeztethető, hogy a tettesség és a részesség általános szabályainak alkalmazása ebben az esetben a közérdek rovására szükség nélkül korlátoztassék. Egyébként a javaslat 1. §-a fenntartja a St. .35. §-ának ama rendelkezését, amely a szerző részére büntetlenséget biztosít, ha a közleményt a felelős szerkesztő utasítására írta meg. Fenntartja továbbá a kiadó formális felelősségét arra az esetre, ha a felelős szerkesztő büntetőjogi felelősségre nem vonható és kimondja, hogy a hirdetésekórt és nyílttéri közleményekórt a felelős szerkesztő ebben a minőségében nem felel. A St. 35. §-ában a felelős szerkesztőnek a 2. fokozaton, vagyis arra az esetre megállapított felelőssége, ha a szerző felelősségre nem vonható, merőben formális, vagyis a szerkesztő felelősséggel tartozik, akár közreműködött a sajtótermék megírásában vagy közzétételében, akár nem. Ezzel szemben a javaslat 1. §-ának első bekezdése a felelős szerkesztőre a közlemény közzétételében való közreműködés címén, — közelebb jutva az anyagi igazsághoz, — materiális felelősséget állapít meg, vagyis kizárja az elkövetett bűncselekmény miatti felelősségre vonását, ha a közleményt tilalma ellenére vagy közreműködése nélkül tették közzé. Gondoskodni kíván azonban a. javaslat (2. §.) arról, hogy a felelős szerkesztő azt a kötelességét, hogy a lap közleményeit, a kiadó pedig azt a