Nemzetgyűlési irományok, 1920. X. kötet • 304-319. sz.

Irományszámok - 1920-308. Törvényjavaslat a sajtóról szóló 1914:XIV. törvénycikk egyes rendelkezéseinek ideiglenes módosításáról és kiegészítéséről

303. szám. 137 cselekményt tulajdonképen elkövették, vagyis akik a közlemény közzétételét elrendelték vagy lehetővé tették, azaz a felelős szerkesztő és esetleg a kiadó a szerzővel együtt vagy elsősorban nem vonható felelősségre. E rendszert nem kívánja meg a helyesen értelmezett sajtószabadság sem, mert a szabadság semmi téren sem szolgálhat . eszközül bűncselekmények büntetlen elkövetésére. De a művelt európai államok számottevő részének törvényei sem ismerik a fokozatos és kizárólagos felelősséget s ehhez képest e tekintélyes államok sem tekintik e rendszert a sajtószabadság lényegéhez tartozónak. A kivételes sajtórendészeti szabályok hatályon kívül helyezését a sajtószabadság érdekében magam is szükségesnek tartom, de szükségesnek tartom egyúttal azt is, hogy a preventív állami felügyelet és beavatkozás lehetőségének megszűnésekor a felelős szerkesztőt ós a láp szellemi irányításában résztvevő kiadót felelősség terhével kötelezzük a közérdek kellő figyelembevételére, vagyis arra, hogy lapjukat bűncselekmény elkövetésére eszközül büntetlenül oda ne engedjék, vagy maguk fel ne használhassák. Ezen a gondolaton épül fel a javaslat egyik legfontosabb rendelkezése (1. §.), amely a közlemény szerzőjével együtt teszi felelőssé a felelős szerkesztőt, vagy ha a felelős szerkesztőt a közzététel ném terheli, azt a más személyt, akit a közlemény közzétételéért a felelősség terhel. A javaslat nem tartja szükségesnek, hogy a gondatlansági cselekmények rendszere a német vagy más. külföldi államok törvényéhez hasonlóan nagy terjedelemben kiépíttessék. Gondoskodni kíván azonban arról, hogy a felelős szerkesztő a hirdetések és a nyilttéri közlemények tekintetében pedig a kiadó, akiknek főkötelessógük, hogy a lap tartalmát megállapítsák, kötelességüket a közérdek rovására gondatlanul' el ne hanyagolhassák. (2. §.) Lehetővé kívánja továbbá tenni a javaslat, hogy a lapnak több felelős szerkesztője legyen (3. £.), részint, hogy a közzétételért felelős személy határozottan megállapítható, részint azért, hogy nagyobb lapoknál e felelősség megosztható legyen. Szükségesnek tartja továbbá a iavaslat (4. §.), hogy a St. 36. §-ának a nyomda vagy más többszörösítő vállalat felelőssége tekintetében elfoglalt s a közérdek kellő védelmével össze nem egyeztethető, túlságosan liberális rendelkezése helyett az 1848-as törvény rendelkezése visszaállíttassák, valamint, hogy külföldön vagy a sajtórendészeti szabályok figyelembevétele nélkül előállított sajtótermék útján elkövetett bűncselekményekre ne a kivételes sajtójogi felelősségnek, hanem az általános büntető törvényeknek rendelkezései nyerjenek alkalmazást. A sajtójogi felelősségnek jelzett szabályozása egymagában azonban nem volna alkalmas arra, hogy a sajtó terén való működéstől mindazokat távol tartsa, akiknek működése a közérdekre veszélyes és hogy közönségünket, megszabadítsa az oly időszaki sajtótermékek káros befolyásától, amelyek súlyos bűncselekmények elkövetésével az állam belső bókéjét, külső biztonságát vagy a közerkölcsisóget veszélyeztetik. Ebből a célból kívánták többen a sajtókamara felállítását. E fontos állami feladat azonban megnyugvással társadalmi szervre nem bízható, s ezért a javaslat (5—8. §.) e feladatokat alkalmazásuk feltóteleinek és a tett intézkedések tartalmának tüzetes meghatározásával a bűncselekmény felett ítélkező bíróságra kívánja bízni, amely az e célból alkalmazásba vehető sajtótilalom alá helyezést, a lap utcai terjesztésének, esetleg a lap megjelenésének betiltását csupán büntető ítéletben mellékbüntetésként alkalmazhatja. Az 1920. évi február hó 16-ikára összehívott" nemzetgyűlés irományai. X. kötet. 18