Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.

Irományszámok - 1920-297. Törvényjavaslat a büntetőtörvényekben és egyes más törvényekben megállapított értékhatároknak, valamint a pénzbüntetés és pénzbírság mértékének ideiglenes felemeléséről

256 297. szám. külhet meg, az elítéltet éppen arra indítja, bogy magát a pénzbüntetés lefizetése alól lehetőleg kivonja. Az ily szabály a köztudomásúlag felette káros rövid tartamú szabadságvesztésbüntetések felesleges szaporítására s a kincstár lényeges megkárosítására is vezet, mert ahelyett, hogy a kincstár pénzbüntetést bevételezne, fedezni kénytelen a legtöbb esetben az úgynevezett rabtartási költségeket is. A javaslat 7—9. §-ai az átváltoztatási kulcs módosítása következtében szükséges rendelkezéseket tartalmazzák. Az értékhatárok és pénzbüntetések felemelésével kapcsolatban gondoskodik a javaslat a különböző törvényekben megállapított pénzbírságoknak, valamint az egyes eljárási törvényekben megállapított értékhatároknak felemeléséről is, mert a pénz értékének csökkenése ebben a tekintetben is érezteti hatását. (2. és 3. §.) Minthogy pénzünk értékének az" elmúlt évben tetőpontját ért csökkenése csak átmeneti jelenség és ebben a tekintetben helyzetünk máris örvendetesen jav alt, előrelátható, hogy azok. az Összegek, amelyeket a javaslat megállapít, rövid idő múlva már nem lesznek megfelelők. Ezért bizonyos idő múlva nem lehet majd elzárkózni a jelen javaslatban megállapított értékhatárok és egyéb összegek leszállításától. Minthogy azonban pénzünk értékének normálisabb mederbe terelődése előreláthatólag különböző fejlődési fokokat fog elérni, nem volna célszerű, de nem is volna szükséges minden egyes ilyen időszakban újabb és újabb törvényhozási intézkedéseket tenni. Ezért-a javaslat felhatalmazza a minisztériumot, hogy az e~végből szükséges intézkedéseket rendelettel megtehesse. .Részletes indokolás. I..A büntetőtörvényekben és egyes más törvényekben megállapított értékhatárok felemelése. Az 1. §-hoz. Az 1. §. sorolja fel azokat a törvényes rendelkezéseket, amelyek akár a minősítésnek, akár a súlyosabb büntetési tétel alkalmazásának alapjául bizonyos értékeket állapítanak meg. 'Minthogy a szóbanlevő összegek felemelésének indoka a pénz értékének csökkenése, a felemelést minden értékhatárra egyenlő' arányban kellett megszabni. Ettől az elvtől a javaslat egyedül a bemászással elkövetett mezőrendőri lopást illetően tér el, amennyiben érintetlenül hagyja az 1894 : XII. t.-c. 93. g-ának a) pontjában foglalt azt a rendelkezést, mely szerint a bemászás útján elkövetett lopás csak akkor kihágás, ha a lopott dolog értéke hatvan koronát meg nem halad, ellenkező esetben pedig az ily lopás • bűntetté minősül. Ezt az eltérést azt teszi szűk-. ségessé, hogy a bemászás a lopást általában bűntetté minősíti s rendszerint a bűnös szándéknak olyan erős fokára mutat, hogy a közérdek súlyos veszélyeztetése nélkül az említett értékhatárt a tízszeresére emelni nem lehetne. 3 A 2. §-hoz. ' Ez a §. arról rendelkezik, hogy a járásbírósági eljárásban a büntetoparancs kibocsátásának feltételéül megállapított kétszáz korona értékhatár, valamint a pénzbüntetésnek a Bp. 647. §-ában megállapított az az összege,