Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.
Irományszámok - 1920-293. Törvényjavaslat az iskoláztatási kötelesség teljesítésének biztosításáról
222 293. szám. i tervezet stb.) Sajnos mindezen törekvések meddők maradtak egyéb törvényhozási sürgősebb szükségletek s más közismert viszonyok következtében és "azután jött a háború, majd a forradalmak, amelyek a népoktatás ügyének előre vitelét megakadályozták. E stagnálás, illetőleg visszaesés okainak ismeretében sokszorosan nagyobb a kötelessége és súlyosabb a jövőért való felelőssége ma minden illetékes tényezőnek s köztük elsősorban a kormánynak és a nemzetgyűlésnek. Meg kell adni végre a módot és lehetőséget arra, hogy az általános műveltség elemeit kivétel nélkül mindenki elsajátíthassa, de meg kell lenni az államhatalomban annak az elszánt akaratnak is, hogy ha valaki az elemi műveltség elsajátíthatásának útjába az egyén s az összesség kárára akadályokat gördít, vagy annak ellenszegül, az akadályt gördítőkkel vagy ellenszegülőkkel szemben minden egyéb szempont fólretételóvel teljes szigorúsággal lépjen fel. Minden embernek ismernie kell élete munkájának a célját, körülményeit, eszközeit, a végzendő munka jóságának feltételeit, a siker biztosításának és fokozásának módjait, mert ez az út vezet a többtermelésen , keresztül az állami s társadalmi jóléthez. Aki az ehhez szükséges ismeretek elsajátításában bárkit akadályoz, vagy a természet, esetleg a társadalom által gondjaira bízottakat ezek elsajátítására nem szorítja, az nemcsak egyesek, de az egész nemzet ellen is súlyosén vét. • Az élet minden lépésénél szükséges alapvető ismeretek közlésére és terjesztésére a népiskola hivatott. Ha az elemi műveltség általánosítását akarjuk elérni, az iskoláztatási kötelesség érvényre emeléséről s a népoktatási intézmények fejlesztéséről kell gondoskodni. A beavatottak előtt közismert tény, hogy az iskoláztatási kötelességnek a jelenleg fennálló rendelkezések mellett még akkor sem lehetne érvényt szerezni, ha megfelelő számú iskola állana rendelkezésre. Nem lehet egyszerűen azért, mert ezek a rendelkezések csak elméletileg tökéletesek, a gyakorlatban azonban — nem bírván kielégítő szankcióval — elégteleneknek, sőt gyakran akadályoknak bizonyultak, így történhettek meg azok a nem is szórványos esetek, hogy olyan helyeken, ahol a meglevő iskoláknak a tanköteles gyermekek nagy száma miatt zsúfoltaknak kellett ivolna lenniök, azok még kellően benépesíthetők sem voltak. Mindenekelőtt szükséges tehát az iskoláztatási kötelesség félremagyaráz hatatlan megállapítása s ezen kötelesség teljesítésének a kellő büntető^ szankcióval való ellátása. Ha az összes, iskolaköteles korban levő gyermekek gondviselői kötelességük teljesítésére lesznek szoríthatók, akkor fog csak az iskolaszükséglet valóban jelentkezni, s a közoktatási kormány az állam pénzügyi helyzetének megszilárdulása után is csak abban az esetben lesz képes a-nép legszélesebb rétegeit felölelő iskolai programmot megvalósítani. Tény az, hogy a meglevő iskolák nem elegendők az összes tanköteles korban levő gyermekek Jbefogadására, a szigorú beiskolázás ma még sok helyen részben a tantermek elégtelen száma, részben iskolahiány miatt akadályokba ütközik. A meglevő iskolák, illetőleg tantermek befogadóképességét a közoktatásügyi kormány a szükséghez képest és átmenetileg olyan módon emeli, hogy különösen a menekült tanerők bepsztásával délelőtti és délutáni, úgynevezett váltakozó oktatást rendelt el, az iskolahiányon pedig tanyai népiskolák, népínternátusok s új tantermek létesítésével óhajt már a legközelebbi jövőben segíteni. Ennek a szükségletnek a kielégítése nem fog leküzdhetetlen anyagi nehézségekbe sem ütközni, mert az 1921/22. iskolai évvel a háború fájdalmas hatása már a tanköteles gyermekek számának csökkenésében is jelentkezni fog, amely csökkenés a háborús években.aránytalanul