Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.
Irományszámok - 1920-293. Törvényjavaslat az iskoláztatási kötelesség teljesítésének biztosításáról
â9à. szám. - âss kisebb számban született gyermekeknek a tanköteles korba valÖ fokozatos belépésével a következő években egyre rohamosabb lesz, úgy, hogy a normális születések mellett túlzsúfolt iskolák még osztályonkénti minimális létszámmal is alig-alig lesznek benépesíthetők. Így tehát az általános beiskolázás legszigorúbb végrehajtása esetén is csak a tankötelesek szamának említett átmeneti csökkenésének megszűnte után fokozatosan fog az új iskolák nagyobb számban való állítása szükségessé válni. Hogy az 1868 : XXXVIII. t.-c -nek az iskoláztatási kötelesség érvényre emelését célzó, különösen az említett t.-c. 4. §-ában a büntetések tekintetében megállapított rendelkezései a gyakorlatban mennyire nem vezettek az óhajtott eredményhez, annak illusztrálásául szolgáljon az itt felsorolt egy-két adat. 1912-ben Magyarországon az elemi népiskola mindennapi tanfolyamára járó kereken 1-9 millió 6—11 éves tanulóval szemben az összeírt és hasonló korú, iskolába egyáltalán be nem iratkozott gyermekek száma — Budapest kivételével, ahol a be nem iratkozottak összeírása elmaradt — kereken negyedmillió. Ha figyelembe vesszük, hogy a be nem iratkozott gyermekek adatai, az összeírás nehézsége és komplikált volta miatt, az iskolábajárók adataival szembeállítva ezeknél kevésbé pontosak, a be nem iratkozottak számát az említettnél jóval magasabbra tehetjük. Kétségtelen ugyan, hogy ezek egyrésze iskola hiányában nem tudott beiratkozni, de még így is óriási azok száma, akik számára erre a lehetőség megvolt, akiknek gondviselői azonban kielégítő törvényes szankció hiányában a gyermek beiratására kényszeríthetők nem voltak. Az iskolába be nem iratkozott 12—14 éves gyermekek száma aránylag még a 6—11 éveseknél is magasabb. A helyzet az iskolába beiratkozott tanulók igazolatlan mulasztása tekintetében sem volt jobb. Ugyancsak 1912-ben az elemi iskola mindennapi tanfolyamára járó tanulók által összesen mulasztott, kerekszámban 44 millió félnapból 15 millió félnap, tehát az összes mulasztásoknak 34°/o-a volt igazolatlan. Az igazolatlan mulasztásokért az .1868 : XXXVIII. t.-c. 4. §-a alapján összesen 1*1 millió korona pénzbírság szabatott ki, amely összegből 200.000 korona hajtatott be. Ez pedig azt jelenti, hogy minden igazolatlanul mulasztott 75 félnapra esik átlag 1 korona behajtott bírság, tehát minden félnapra 1*3 fillér. Ebből az egypár adatból is megítélhető, hogy 1868 : XXXVIII. t.-c. idevonatkozó rendelkezéseinek módosítása^ a módosított rendelkezésnek határ sos büntetőszankcióval való felruházása nélkül ezen a téren javulást egyáltalában nem remélhetünk. Természetes viszont, hogy a büntetések tekintetében mértéket kell tartani, mert a tanügyi igazgatás szigora nem mehet addig, ahol az már a család létfentartását lényegesen megnehezítené. Ezért a közoktatásügyi kormány nemcsak arra hatalmazandó fel, hogy különös méltánylást érdemlő esetekben az általában tíz hónapban megállapított szorgalmi idő csekélyebb mértékű leszállítását megengedhesse, hanem arra is, hogy a törvény végrehajtása kapcsán a mulasztások elbírálása körül \egyes vidékek, esetleg egyes családok speciális gazdasági viszonyainak figyelembevételét is elrendelhesse. Az ilyen engedmények kilátásba helyezése, valamint az a körülmény, hogy a népiskola továbbképző tanfolyamára utált nagyobb 12—14 éves gyermekek —- akiknek munkaereje már nagyobb gazdasági értékkel . bír — iskolai lekötöttsége a szorgalmi időtartama alatt, a vasárnapot nem számítva, tényleg amúgy is legfeljebb a hót két félnapjára terjed, azokat is megnyugtathatja, akik az iskoláztatási kötelesség szigorú végrehajtásában gazdasági érdekeket látnak veszélyeztetve. V
