Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1920-254. Törvényjavaslat a szénjogi térilletékről

, 254. szám. 409 Az illeték tárgyát tekintve, a szénjogi térilleték ugyan inkább kutatási illeték jellegével bir, a zártkutatmányi felügyeleti illeték szabályai azonban reá nem alkalmazhatók, már csak azért sem, mert egyrészt a bányatörvény szerinti kutatási jogok egy évig terjedő (de évről-évre meghosszabbítható) érvényességgel engedélyeztetnek, holott a megszerzett szónjogok fennállásának időtartamát mindenkor a felek akarata, illetve a vonatkozó szerződés állapítja meg, másrészt pedig mert az átruházott földbirtokosi kőszénjogok érvényességét, miként a zártkutatmánynál van, az esedékes illeték megbatározott időben előre teljesítendő fizetésének feltételéhez kötni nem lehet. A megoldás módja tehát csak az lehet, hogy a szénjogi térilleték is éppen úgy, mint "a bányamórtókilleték a bányahatóság által a terület szerint illetékes állampénztarnál elő fog Íratni, s amennyiben a fél fizetési kötelezettségének nyilt határidőben eleget nem tenne, a hátralékos illeték közigazgatási úton a közadók módjára behajtás alá kerül. A tervezett szénjogi térilletékről általánosságban még a következőket kell itt felemlítenem: 1. A jelen törvényjavaslattal rendszeresített szénjogi területek intézményénél a fizetési kötelezettség alanya mindenkor az, aki az átruházott szénjogosultság birtokában van, tehát a közvetlen jogszerző, akire a földbirtokos szénjogát átruházta, illetve további jogátruházás esetén a közvetlen jogszerző jogutódja (2. §.). Egyik alapelv a jogi szabályozásnál, hogy illeték-kirovásnak csak átruházott földbirtokosi szénjogok után van helye. Tehát magát a telektulajdonost nem lehet szénjogi területekkel megterhelni, még abban az esetben sem, ha ő telkén tényleg szénkutatást végezne is (3. §.). Tekintve, hogy a bányajog szerint minden kutatási művelet a bányahatóság felügyelete alá tartozik, ebből a szempontból a földbirtokos által saját telkén végzett kutatások után is lehetne, sőt elvileg kellene is a bányákra való' állami felügyelet költségeinek fedezéséhez való hozzájárulás céljából valamilyen kutatási illetéket megállapítani; csakhogy ezt az illetéket a jelen törvényjavaslatban tervezett szénjogi térilleték rendszerébe nem lehet beleilleszteni, mert a kutatási terület nagyságát, ami pedig a szénjogi térilleték kiszabásának alapját képezi, a földbirtokossal szemben nem áll módomban megállapítani. Nincsen és nem is teremthető megfelelő jogalap arra, hogy' a kutatni akaró telektulajdonos egész telke után fizesse az illetéket. A kutatási terület nagyságának kijelölését ő reá magára kellene bizni, a földbirtokos pedig esetről-esetre, a megterheléstől szabadulandó, önként érthetőleg csak oly kis területet jelölne ki és jelentene be, amelynek illeték alá vonásával már csak kezelés-technikai szempontból sem volna érdemes foglalkozni. Ez az ületék, mint területi illeték, csak az átruházott földbirtokosi kőszónjogosúltság után róható ki, mert csak akkor lehet már szó meghatározott fix-területnek szénbányászati célra való kijelöléséről és lekötéséről. Maga a kutató földbirtokos a tervezett törvény szellemében és értelmében csak akkor lesz a szénjogi területek alanyának tekinthető, ha birtokára vagy annak meghatározott részére saját aktiv részvételével szénbányavállalatot alapít, de akkor sem közvetlenül lesz ő az illeték alanya, hanem csak közvetve és csak részben, mint az illető szénbányavállalat egyik tagja. Az illeték tulaj donképeni alanya akkor is a bányavállalat lesz, amelyre a földbirtokosi szénjogosultság meghatározott területre kiterjedően átruháztatott, (3. §. második bekezdés). Az a körülmény, hogy az érdekelt földbirt:kos Az 1920. évi február hó 16-ikára összehívott nemzetgyűlés irományai. VIII. kötet. 52