Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.
Irományszámok - 1920-254. Törvényjavaslat a szénjogi térilletékről
408 254. szám. ként 3 K, 1.000— 5.000 kat. hold közötti tér foglalásnál holdanként 4 K és 5.000 kat. holdnál nagyobb tóríoglalásnál holdanként 5 K, A legkisebb díjtétel megállapításánál abból indultam ki, hogy az a terület arányában lehetőleg közel essék a zártkutatmányi felügyeleti illeték díjtételéhez. A zártkutatmány nem egyéb, mint 424*8 m. sugárral vont körterület. Ez egyenlő 56*69 hektárral, vagyis 98*5 hataszteri hold. De nliután a kutatási területek lefoglalásánál rendszerint több zártkutatmány t kell egymásmellett, illetve a köralaknál fogva egymást részben átfedőleg bejelenteni, egy zártkutatmányi körnek ily többes bejelentésnél érvényesülő át nem fedett része mértani kiszámítás szerint csak 46*88 hektár, vagyis, kereken 80 kataszteri hold. Miután pedig egy zártkutatmány után fizetendő felügyeleti illeték évi összege jelenleg az 1920. évi XII t.-c. 2: §-a értelmében 64 K, egy kataszteri holdra esik abból 80 fillér, melyet 1 K-ra kikerekítve választottam a szónjogi területek alaptételéül. Az alkalmazott progressziónál a díjtételek emelését egészen 5 K-ig tervezem. Ennél tovább már csak azért sem mehetünk, mert nem szabad szem elől téveszteni, hogy az ingatlan bányatulajdon, a reális bányavagyon utáni illetéknek, — amely bányászati objektumok a bányászati közigazgatást több irányban és sokkal nagyobb mértékben foglalkoztatják, mint a kutatási területek, s ahol rendes körülmények között már hasznot hajtó bányaműveléssel állunk szemben, — a dolog természeténél fogva a terület nagyságához mérten jóval magasabbnak kell lennie, mint a kutatási térilletéknek. A bányatelek után fizetendő bányamórtókilletékből egy kat. holdnyi adományozott területre esik 8*2 K, tehát a kutatási területeknél az 5 K maximum a bányamértékilleték ilyen mérve mellett tovább már nem fokozható. További fokozást itt csak a mértókilleték egyidejű felemelése mellett lehetne megállapítanunk, A szénjogi területeknél választott progresszív rendszert, vagyis nagyobb területeknek magasabb díjtétele alá sorozását mindenképen igazságosnak, méltányosnak és célszerűnek kell minősíteni. Mert a szónjogi térfoglalásnál vagy komoly vállalkozóval, vagy pedig a szénjogok révén minden nagyobb kockázat nélkül gazdagodni akaró üzérkedővel van dolgunk. Ami az utóbbi kategóriát illeti, közérdekű követelmén}^, hogy a társadalom gazdasági életében oly nagy szerepet játszó ásványszén bányászata köréből a meddő térfoglalásokat és a szédelgő spekulációt lehetőleg távol tartani, illetőleg kiküszöbölni igyekezzünk. A magasabb illetóki díjtételek kétségkívül alkalmasak arra, hogy mérsékeljék a spekulációs térfoglalások túltengését. S ha valaki mégis nagy területekkel spekulál, jogos ós helyénvaló, hogy az állammal szemben legalább a nagyobb illetéki teher kockázatát vállalja és viselje. A komoly bányavállalkozásnál pedig ez az illetéki megterhelés a bányavállalkozás egyéb nagy kiadásai (munkabérek, üzemi anyagok stb.) mellett még abban az esetben is igen lényegtelen csekélységgé fog törpülni, ha a vállalkozás szénjogi térfoglalásai egész községi határokra tejednének is ki. Minthogy a törvényjavaslat egy új bányajogi illeték rendszeresítését veszi célba, annak részletes jogi szabályozásánál különösen az előirás, nyilvántartás és a behajtás tekintetében, amennyire azt a dolog természete csak megengedi, a létező egyik bányailleték, nevezetesen a bányamértékiiletók kezelési rendjéhez igyekeztem alkalmazkodni.
