Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1920-251. Törvényjavaslat a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról

251. szám. 377 intézkedések csak akkor lesznek hatályosak, ha a pénzügyi politikát az , összes felelős tényezők úgy gyakorolják, hogy az állami szükségletek normális eszközökkel fedezhetők, hogy így a végszükség esete, amely a papírpénz szaporítására kényszerít, elkerülhető legyen. Éppen ezért a törvényjavaslat 33. §-a külön is utasítást tartalmaz a kormány részére, hogy az államjegyek kibocsátási alapjaira vonatkozó rendelkezések vógrehajthatása céljából az államháztartás vitelét a szigorú takarókosság érvónyesitósóvel ós az állami bevételeknek a szükséghez képest való fokozásával akkóp rendezze be, hogy az kezelési hiánnyal ne záruljon. Miután azonban egyrészt a pénz értékének rendkívüli elértéktelenedése folytán, másrészt az elmúlt idők csapásai következtében létalapjaiban megrázkódott gazdasági élet reorganizációja érdekében az állammal szemben támasztott igények rendkívüli megnövekedése ós ezzel szemben az állami jövedelmeknek megfelelő mérvű azonnali növelése elé tornyosuló nehézségek, a legszigorúbb takarókosság szem előtt tartása és a bevételek fokozása érdekében szükséges megfelelő rendszabályok megtétele esetében sem zárják ki annak ideiglenes bekövetkezését, hogy az államháztartás egyensúlya a normális eszközökkel nem tartható fenn, a mellőzhetetlen állami szükségleteknek minden körülmények között való zavartalan kielégítését kívánja biztasítani az idézett törvényszakasz, mikor az esetre, ha az államháztartás vitelében a kormány köteles gondossága ós helyes pénzügyi politikája dacára kezelési hiányok állanának elő ós azok normális hitelművelet útján sem lennének fedezhetők, az állami hitelintézetet felhatalmazza, hogy a pénzügyminiszternek, a törvény ellenkező rendelkezéseitől eltekintve, megfelelő értékű, közforgalomra alkalmas kamatozó állami kötvények ellenében hitelt folyósíthasson. A törvényjavaslat tárgyát képező államjegyekben folyósítandó, a végső szükség esetén igénybe vehető hitel legmagasabb összegét egy milliárd koronában tartom megállapítandónak s remélni kívánom, hogy ez az összeg, amennyiben igénybevételére egyáltalán szükség lesz, elegendőnek fog bizonyulni. Az Osztrák-magyar bankról az állami jegyintézetre való átmenet célját szolgálja ós az állam által az Osztrák-magyar bankkal szemben vállalt kötelezettséget tartja szem előtt a javaslat 34. §-ában foglalt az a kijelentés, hogy a javaslatnak megfelelő törvény hatályba léptét megelőzően kibocsátott rövid lejáratú állami pénztárjegyek megujításaképen kibocsátott állami pénztárjegyeknek a benyújtó felek részére való leszámítolása nem tekinthető az állam javára történő hitelezésnek, vagyis nem tartozik a javaslat 19. §-ában tilalmazott üzletek közé. Az u. n. tanácskormány uralmának összeomlása után a bevételeitől megfosztott államháztartás szükségleteinek kielégítésére szükséges eszközök megszerzésének úgyszólván egyedüli módját, majd később is annak egyik jelentékeny forrását rövid lejáratú állami kötvények kibocsátása képezte. Az 1919. év augusztusától kezdve, az azóta elmúlt 20 hónap alatt, amely időben az állam rendes bevételi forrásai a szükséges kiadásokra kellő fedezetet biztosítani még nem voltak képesek, összesen 13.160 millió K n. ó., három havi lejáratú állami pénztárjegyek kerültek kibocsátásra, melyeket a pénzintézetek vettek át és a szükség beálltával az Osztrák-magyar banknál mutattak be leszámítolásra. A bank a vele létesített megállapodások alapján oly kikötéssel fogadta el leszámítolásra a szóbanforgó állami kötvényeket, hogy a bank felszámolásának megkezdésekor a magyar pénzügyi kormány az Osztrák-magyar bank Az 1920. évi február hó 16-ikára összehívott nemzetgyűlés irományai. VIII. kötet. 48 /