Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.
Irományszámok - 1920-251. Törvényjavaslat a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról
378 251. szám. jegy forgalmának azt a részét, amely a- magyar állam által kibocsátott, a bank által leszámítolt és így tárcájába jutott magyar állami pénztárjegyek összegének felel meg, a Magyarországon az Osztrák-magyar bank helyébe lépő jegy kibocsátó helynek s ezen hely jegy forgalmának terhére át fogja venni anélkül, hogy ezekre a bankjegyekre az Osztrák-magyar bank vagyonából a szóbanforgó állami kötvényeken kívül más vagyontárgy igénybevótetnók. E kötelezettségnek a pénzügyi kormány részéről történt elvállalása folytán szükségesnek mutatkozik, hogy a már ezideig kibocsátott rövid lejáratú állami pénztárjegyek megujításakép kiadandó ily állami kötvényeknek az állami jegyintózet által leendő leszámítolása biztosíttass ék. Amennyiben e prolongációs pénztárjegyek tényleg az Osztrák-magyar bank által' annak idején leszámítolt s időközben lejárt pénztárjegyek megújítására használtatnak fel, az újabb leszámítolás nem jelenti az államjegyek forgalmának tényleges növelését, minthogy a békeszerződés szerint Magyarországot terhelő bankjegyeknek kicserélésére fordított államjegyek összegében már benfoglaltatnak azok az államjegyek is, amelyek az állami pénztárjegyek eredeti leszámítolása alkalmával kibocsátott s a bankkal szemben vállalt kötelezettség értelmében az állami jegyintézet statusa terhére átveendő bankjegyek helyébe adattak ki. Az államjegyeknek a szóbanforgó prolongációs pénztárjegyek leszámítolása útján való szaporításáról csak az esetben lehet szó, ha a pénzintézetek, melyek az eredetileg kibocsátott ily állami kötvényeket átvették, azokat nem nyújtották be annak idején az Osztrák-magyar banknál leszámítolásra, — vagyis e kötvények alapján bankjegyek annak idején kibocsátásra nem. kerültek, — hanem csak az eredeti kötvények lejártakor kiállított prolongációs kötvényeket fogják a bankjegyeknek államjegyekkel való kicserélésének megtörténte után sz új jegyintózetnél bemutatni. Természetes, hogy az ily állami pénztárjegyek leszámítolása alkalmával kibocsátandó államjegyek nem lesznek beszámítandók a jegyintózet törvényszerű üzletei alapján a jelen javaslat 2. §-a értelmében kibocsátható államjegyeknek két milliárd koronával kontingentált összegébe, sem pedig azon esetleges további államjegymennyisógbe, amellyel az idézett szakaszban tervezett felhatalmazás alapján a minisztérium a kontingenst szükség esetén fel' fogja emelni. Figyelemmel a forgalomban levő papírpénz mennyiség nagyságára, az annak helyettesítésére szánt új jegyek előállítása, amelynél a hamisítások elleni védelem lehető technikai tökéletes kivitelt követel, hosszú időt vesz igénybe. Ezért, mihelyt az elé az elhatározás elé állíttattunk, hogy a mai pénzforgalmat államjegyekkel helyettesítsük, azok előállítása iránt is meg kellett tenni a szükséges intézkedéseket. A hazai sokszorosítóipar mai állása mellett, főleg a magas névértékű jegyek gyártására az országban alkalmas berendezésű ós megfelelően gyakorolt személyzettel bíró telep nem állott rendelkezésre. A speciálgópek, festékanyagok, a különleges papir beszerzése is leküzdhetetlen akadályokba ütközött volna. Nem maradt más hátra, bárha valutáris viszonyaink mellett ennek az eljárásnak fölötte költséges volta előre látható volt, mint a megrendelésnek legalább egy részét külföldre kiadni. A külföldön, Svájcban megrendelt pénzjegyek 10.000, 5.000, 1.000, 500, 100 és 50 koronás címletekben állíttatnak elő, 22'2 milliárd korona összértékben. Ezen pénzjegy menny is ég előállítási költségei mintegy 6*9 millió svájci frankot tesznek ki,, amely összeg kiegyenlítéséhez szükségelt külföldi
