Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1920-209. Törvényjavaslat a védjegyek oltalmáról rendelkező törvények módosításáról és kiegészítéséről

,209. szám. 185 terhelésének elkerülése okából, másfelől mert a túlmagas lajstromozási illeték sok kereskedőt visszatartott volna attól, hogy védjegyét bejegyeztesse, már pedig a védjegyek megfelelő oltalma nemcsak az érdekelt kereskedő céljait szolgálja, hanem a kereskedelmi forgalom realitásának és az üzleti tisztességnek egyik biztosítékát képezi, és így a fogyasztó közönség érdekeit is előmozdítja. Az 1908 : XII. t.-c. XVII. cikke értelmében a lajstromozási illetékek 25%-a eddig Ausztriának volt megtérítendő; a megtérítés az Ausztriával fennálló közjogi viszony megszűnése folytán, természetesen megszűnik. Minthogy ezen 25°/o-os megtérítésre a kamaráknak eddig sem volt igényük, minthogy továbbá a központi védjegyhatóság kiadásai is óriási mértékben emelkednek, a, szóbanlevő 25°/o-nak a központi védjegy-lajstromot vezető hatóság, pénztárába leendő befizetését kimondani annál is inkább indokolt, mert e hatóság kiadásainak nagy részét Ausztria" eddig megtérítette. 2—6. §-okhoz. A lajstromozási illeték felemelése mellett az együttes védjegy kérdése az, mely sürgős szabályozást igényel. Eltekintve ugyanis attól, hogy jelenleg is már igen sok oly egyéni védjegy szerepel a lajstromban, mely annyiban együttes védjegy, hogy a védjegytulajdonos már előzetes megállapodásból kifolyólag megengedi, hogy a védjegyet más hasonló szakmabeli, vagy ugyanazon vidékbeli iparosok, árúik megjelölése gyanánt használhassák, az utóbbi időben keletkezett egyesülések az együttes védjegyek oltalmát mind jobban sürgetik. Az ipari tulajdon védelmére 1883. évi március 20-án alakult párisi Unióra vonatkozó egyezménynek Brüsselben 1900-ban ós Washingtonban 1911-ben átvizsgált szövegének 7b) cikke (1913 : VIII. t.-c.) értelmében Magyarország is arra kötelezte magát, hogy olyan egyesülések védjegyeit, melyeknek fennállása törvényeinkkel nem ellenkezik, belajstromozásra elfogadja ós oltalmazza akkor is, ha az egyesüléseknek ipari és kereskedelmi telepük nincs is. (Kollektív védjegy.) - A fentiek szerint az ország kötelezettsége arra terjed, hogy más országból származó védjegyet belajstromozzon és oltalmazzon; indokolt tehát, hogy az együttes védjegy oltalmában saját honosaink is részesüljenek. Külföldön ezt az intézményt, legújabban Németországban szabályozták az 1913. évi március 31-iki törvénnyel, Dániában pedig az 1913. évi április hó 29-iki törvénnyel. A javaslat együttes védjegynek olyan védjegyet tekint, mely a gazdasági célokat szolgáló egyesülést illeti ugyan meg, mint jogosítottat, de a védjegj^et a tagok használják, hogy árúikat megkülönböztessék oly személyeknek árúitól, kik nem tartoznak az egyesüléshez. A bejelentésre jogosított alany gazdasági célt szolgáló jogképes egyesülés. Hogy mely egyesülés mikor jogképes, az az általános magánjogi és közjogi szabályok szerint bírálandó el; kétségtelen, hogy ide kell sorolni a kincstárt, törvényhatóságot, községet, stb. Lehet, hogy az egyesülés maga is kifejt ipari tevékenységet ós hogy neki is van telepe vagy vállalata, ez azonban az együttes védjegy szempontjából közömbös. Lehetséges, hogy az egyesülés kizárólag arra a célra alakul, hogy tagjainak együttes védjegyet bocsásson rendelkezésre vigy, hogy az a Az 1920, évi február hó 16-ikára Összehívott nemzetgyűlés irományai. VIII. kötet. 24