Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1920-209. Törvényjavaslat a védjegyek oltalmáról rendelkező törvények módosításáról és kiegészítéséről

186 209. szám. gazdasági cél, melyet az egyesülés szolgál, nem az egyesülésnek saját célja, hanem a tagok célja; éppen ebben rejlik a nagy jelentősége ennek az intézménynek. A kereskedelmi társaságok is jelenthetnek be együttes védjegyet, habár ez ritkábban fog előfordulni; pl. részvénytársaság lehet együttes védjegy tulajdonosa, de természetesen csak akkor, ha a részvények uóvre szólók és csak a részvénytársaság igazgatóságának hozzájárulásával ruházhatók át, mert a részvények teljes szabad forgalma ellenkezik az együttes védjegy céljával. Ami már most az együttes védjegyet igénylő egyes tagoknak az egyesüléshez való viszonyát illeti, a tagot az egyesülés engedményesének (liceníiatus) kell tekinteni. Ezen licentiatus alapján követelheti az egyesülés tagja, hogy az együttes védjegyet használhassa és hogy az egyesülés, mint a védjegy tulajdonosa, a törvény szerint őt megillető kizárólagossági jogot ne gyakorolja. A licentia különben a tagnak nem adandó meg külön, az már ipso jure megadottnak tekintendő, mihelyt valaki tagja ily egyesülésnek; ez törvényen alapuló licentia. Az együttes védjegy bejelentése csak annyiban tér el az ú. n. individuális védjegy bejelentésétől, hogy az egyesülés alapszabályai csatolandók. Lehetnek ugyan egyesülések, melyeknek nincsenek alapszabályaik, ilyeneknek meg kell engedni, hogy a társasági szerződést csatolják; ha pedig az sincsen, akkor az egyesülést olyan szabályzat alkotására kell utasítani, mely a javaslat 3. §-ában felsorolt adatokat tartalmazza. Az együttes védjegy belajstromozására vonatkozólag a javaslat 3. szakaszában a szabadjelzés tekintetében tett rendelkezés szükségességót az illető vállalkozó érdeke indokolja. A szabad jelzés ugyanis azt jelenti, hogy az árún használt megjelölés (név, ábra, stb.) az árú fogalmával a vásárló közönség tudatában annyira összeforrt, hogy az árú származását illetőleg többé felvilágosítást nem nyújt. A szabadjelzós ismert volta azonban mindenkor az érdekelt forgalmi körökre értendő, már most lehetnek esetek, amikor a bejegyzendő együttes védjegy ezekben a forgalmi körökben általánosan ismeretessé vált. Ha ezek a forgalmi körök, mint tagok a bejelentő egyesüléshez csatlakoznak, nincs ok reá, hogy a védjegy bejegyzése szabadjelzós okából megtagadtassák. Az együttes védjegy átruházhatatlansága az együttes védjegynek az * egyesülés személyiségétől ófí rendeltetésétől való függőségéből ós az együttes védjegy céljából következik; de az átruházhatatlanság a forgalom biztonsága érdekében is szükségesnek mutatkozik. A törlési okokra nézve megjegyzendő, miszerint az egyesülés megszűnését magától, értetődő törlési oknak kell elfogadni. De a védjegy jogosulatlan használata tekintetében az egyesülés részéről tűrt visszaélés is (pl. az egyesülés megengedi, hogy a védjegyet nem tagok is használják) feltétlenül törlési oknak tekintendő. A közönséget ugyanis meg kell óvni attól, hogy nem tagoktól is vásároljon, abban á hiszemben, hogy az eladó, az egyesülés tagja. Fontosságot nyer ez a kérdés pl. a bor és szeszes italok forgalma terén. Természetesnek kell tekinteni végül azt a rendelkezést is, hogy az egyesülés vállalatának megszűnése okából a törlési eljárást megindítani nem. lehet, mert, az együttes védjegy szempontjából mellékes, vájjon az egyesülésnek van-e vállalata vagy nincs.