Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.
Irományszámok - 1920-130. Törvényjavaslat az 1920/21. évi állami költségvetésről
.- n ÍBü. szám. három hónapjára biztosítja és nehogy még esetleg huzamosabb ideig ujabb indemnitási törvényekkel legyünk kénytelenek a hitelkereteket megállapító törvény érvényességét meghosszabbítani, ezért abban a nézetben vagyok, hogy minden' törekvésünket arra kell összpontosítanunk, hogy az 1920/21. költségvetési évre mielőbb állami költségvetés létesülhessen, hogy eképen az állami élet minden terén helyreállhasson a nyugalmasabb munkálkodás lehetősége, mely nélkül az ország gazdasági konszolidációja be nem következhetik. Ebben a meggyőződésben terjesztem elő a jelen törvényjavaslat keretében az 1920/21. évi állami költségvetést. Ez a költségvetési javaslat annyiban tér el az állami számvitelről szóló 1897: XX. t.-c-ben foglalt rendelkezésektől, hogy ez a javaslat az idézett törvény I. Fej. B. része 12. §-ában körülirt állami költségvetési törvény tervezetére szorítkozik, mig a számviteli törvény I. Fej. A. részébén körülirt részletes költségvetési előirányzat ezúttal csatolva nincs. Ezen részletes költségvetési előirányzat szerkesztésétől ezúttal kivételesen el kellett tekintenem a következő okokból. Már a rendelkezésre álló idő rövidsége, valamint a nagy fokú papirhiány is kizárta annak a lehetőségét, hogy a költségvetési törvény mellé a részletes költségvetési előirányzat is elkészíttessék, s hogy igy a költségvetési tervezet részletezése a költségvetési fejezetek, címek és rovatokon kivül az alrovatokra is kiterjesztessék, valamint hogy az állami költségvetést kisérő különböző jelentések is elkészíttessenek. Hozzájárult ehhez az is, hogy abban az időben, mikor az előmunkálatokat végezni kellett, a békeszerződés még nem volt aláírva, sőt a békeszerződés szerinti országterületnek egy része még mindig idegen megszállás alatt állott, ugy hogy azok az akadályok, melyek egy a hivatkozott 1897: XX., valamint az 1913 : XXVI. és 1915 : XII. t.-c.-eknek mindenben megfelelő állami költségvetés egybeállításának eddigelé útját állották, a költségvetési előmunkálatok idejében még mindig fennállottak. Hozzájárult ehhez végül az is, hogy állami költségvetéseink eddigelé a cimek, rovatok és alrovatok szerinti részletezésükben oly nagyfokú tultengést mutattak fel, hogy azoknak összevonása, egyszerűsítése már a háború előtti években is mérlegelés tárgyát képezte, s ezt a revíziót a legfőbb állami számvevőszék is ismételten szorgalmazta. Indokolatlan lett volna tehát most, a megcsonkított országterület közigazgatására vonatkozólag ugyanolyan terjedelmű költségvetéssel a törvényhozás elé állani, mint amely az eredeti országterülethez képest is már aránytalanul terjedelmesnek és túlságosan tagozottnak bizonyult* — a revízió befejezéséig pedig várni nem lehetett, mert az ez iránti tárgyalások csak huzamosabb idő multán nyerhettek volna befejezést. Mellőznöm kellett a részletes költségvetési előirányzat előterjesztését abból az okból is, mert a közszolgálati alkalmazottak létszáma végleges meg-